„Itt a könyv, kezdje az elején!” Állítólag ezekkel a szavakkal adta Haydn kezébe a Bibliát egy londoni ismerős, amikor megtudta, a komponista oratóriumot szeretne alkotni a nagy Händel-művek mintájára, s ehhez megfelelő librettót keres. Haydn pedig valóban az elején kezdte, Mózes első könyvének első sorainál, a világ teremtésénél.A zenekari bevezető, az ős-káosz zenei képe egy muzsikus számára alighanem a legnagyobb kihívás. A zene lényege ugyanis a rend – a káosz ellentéte. Kaotikus zene – ebben még a közelmúlt nagyjai is hittek – nincs. Haydn zene káoszában akadnak bizarr részletek. Olyan hangok csúsznak egymásba, amelyek az összhangzattan szabályai szerint nem szólalhatnának meg együtt. A második napot aránylag röviden intézi el a Mester, a harmadik nap történései részletesebbek, a negyedik nap fő eseménye az égitestek teremtése, ez zárja egyben az oratórium első részét.

A második rész az ötödik és hatodik nap eseményeit mondja el, vagyis a madarak, vízi lények, majd a szárazföldi állatok és az ember teremtését. Az első ember megjelenését rövid recitativo utáni C-dúr ária adja tudtunkra, majd minden korábbinál nagyobb szabású hálaadásra egyesülnek kórustagok és szólisták. A teremtés bibliai története itt véget ér, Haydn Teremtése azonban még folytatódik egy, az előző kettőnél rövidebb szakasszal, amely az első emberpár, Ádám és Éva paradicsomi boldogságát hivatott a zene eszközeivel megjeleníteni.