Bach az alfa és az ómega – nagyjából attól az időtől kezdve, amikor Felix Mendelssohn-Bartholdy felfedezte a Máté-passiót. Mendelssohn az első olyan zeneszerzők között lehetett, akik csodálták a „nagy” Bachot, noha a romantikus szerző zenei világára a barokk mellett a bécsi klasszikus stílus is hatott. Bár számos versenyművet komponált, a koncerttermek számára ma már szinte csak e-moll hegedűversenye létezik. A műsor második felében felhangzó kétzongorás alkotása inkább a bécsi klasszikához, mint a romantikához áll közel, ezt tizennégy esztendős korában a maga, illetve nővére, Fanny számára komponálta. Az Olasz-szimfónia írásának idejéből, 1831-ből származó g-moll darab viszont már egy ízig-vérig romantikus szerző műve. A Bach és Mendelssohn zenéjét egymás tükrében mutató programhoz aligha lehetne jobb előadókat találni a kiváló magyar zongoraművész házaspárnál. Ami a legmagasabb szintre emeli művészetüket: Simon Izabella és Várjon Dénes is két különböző, autonóm személyiség, de játékmódjuk, olvasatuk harmóniát hozó kompromisszumokon alapul.

Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont