A Concerto Heavy Metal sorozatban a rézfúvósoké a főszerep. Ezen az estén Tóth Bálint a házigazda, aki a kürtöt mutatja be a hallgatóknak az estén elhangzó darabokon keresztül.
Közreműködik: Környei Zsófia, Barát Adrienn, Kiss Péter, Konrád György, Migróczi Tamás
Házigazda: Gőz László
Az előadáson elhangzó darabok:
W. A. Mozart : Esz-dúr kürt-kvintett KV 407
Bartók Béla: Improvizációk magyar parasztdalokra Op. 20, Sz 74, BB 83
Paul Dukas: Villanelle
Brahms: Kürt trió,(Esz-dúr) Op. 40
W. A. Mozart : Esz-dúr kürt-kvintett KV 407 (1782)
Az 1780-as évek elején Bécsben letelepedő Mozart a szintén Salzburgból a fővárosba került Ignaz Leutgeb kürtművésznek ajánlotta e művét. A kortársak tanúsága szerint Leutgeb nem csak jóindulatáról, de humorérzékéről is ismert volt: eltűrte Mozart gúnyolódásait, aki az alábbi ajánlást írta a szerzeményhez: „Wolfgang Amadé Mozart megkönyörült Leutgeb szamáron, ökrön és bolondon Bécsben, 1783. március 27-én.” A mű 1782 végén keletkezett, és érdekessége, hogy a vonósnégyesben a hegedű helyett a brácsát kettőzte meg a szerző.
Bartók Béla: Improvizációk magyar parasztdalokra Op. 20, Sz 74, BB 83 (1920)
Bartók szerint a népzene feldolgozásának egyik módja az az eljárás, amikor az eredeti népdalhoz fűzött kíséret (esetleg elő- és utójáték) olyan jelentőségre emelkedik, hogy szinte elfedi a dallamot, túlnő azon. Ezzel a módszerrel dolgozta fel 1920-ban komponált „Improvizációiban” a Tolna, Zala, Szerém, Csík, Udvarhely és Szilágy megyékben gyűjtött dallamokat.
Az Improvizációkból elsőként a VII. szám készült el („à la memoire de Claude Debussy”), a La revue musicale decemberi különszámában jelent meg. A kompozíció erdélyi bölcsődal, melyből valóságos „Berceuse héroïque” nő ki Bartók keze alatt. A teljes ciklusnak nem a népdalok természetes összefüggése ad formát, a válogatás, a hangnem és a sorrend meghatározása pusztán zenei, „abszolút zenei” rendezőelvről árulkodik.
Paul Dukas: Villanelle (kürtre és zongorára) (1891)
Paul Abraham Dukas egy személyben volt zeneszerző, zenekritikus, zenetudós és tanár. A megfontolt, zárkózott természetű muzsikus maximalista és nagyon önkritikus volt, számos művét sutba dobta és megsemmisítette. Zenéjére egyaránt hatással volt Beethoven, Berlioz és Debussy. Zeneszerzői pályája mellett zenekritikusként is tevékenykedett: legalább öt francia újságba írt rendszeresen tudósításokat, később a Párizsi Konzervatórium (Conservatoire de Paris) és az École Normale de Musique zeneszerzés professzorává nevezték ki, ahol tanítványai közé tartozott többek között Olivier Messiaen is. A Villanelle című 1906-ban született, eredetileg kürtre és zongorára írt kompozíciója azzal a szándékkal született, hogy a konzervatórium vizsgadarabja legyen.
Johannes Brahms: Kürt trió,(Esz-dúr) Op. 40
Brahms ezen négytételes kamaradarabja szelep nélkül kürtre, hegedűre és zongorára íródott, a mű a szerző édesanyja, Christine halálának első évfordulója alkalmából született. Brahms a művet a kevésbé elterjedt szelep nélküli kürtre írta, mivel ez a hangszer – anyagából adódóan – sokkal melankolikusabb hangulatot képes teremteni, érthető tehát, hogy miért választotta édesanyja halála után éppen ezt a hangszert.
