Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr divertimento, K 563

Bár műfaji meghatározása szerint Mozart kompozíciója divertimento, azaz szórakoztató zene, az Esz-dúr divertimento mégis egy különösen komplex mű benyomását hagyja a hallgatóban. A darab 1788-ban született, Michael Puchberg szabadkőműves páholytárs (és hitelező) számára. Első nyilvános előadására 1789-ben, Drezdában kerül sor, brácsán Mozart, hegedűn Anton Teyber, csellón Antonín Kraft játszott. Az utókor ítélete szerint e kompozíció nemcsak Mozart életművében, hanem a vonóstrió műfajában is kivételes és megismételhetetlen. Charles Rosen így fogalmazott: „Kontrapunktikus és harmóniai gazdagságával, kompozíciós technikájának bravúrosan könnyed kezelésével ez a mű Mozart alkotói zsenijének esszenciája. Az 1782-1786 között keletkezett kvartettek négyszólamú szerkesztésében szerzett tapasztalatai, és az 1787-ben írt kvintettek hatalmasan megnőtt koncepciója itt a vonóstrió keretei közt ölt koncentrált formát. A 18. és 19. század zeneszerzői közül senki sem tudott úgy három szólamra írni, mint Mozart, kivéve Bachot a két manuálra és pedálra írt hat Triószonátában. Mozartnak ez a vonóstriója magasan az összes többi azonos műfajú darab fölött, egymagában áll. Bizonyos értelemben Beethoven késői vonósnégyeseinek előfutára, amennyiben a divertimento-formát (2 tánctételt, két lassút tartalmaz, egy közülük variáció-sorozat) próbálja a magasrendű kamarazene területére átültetni. Intim jellegűvé teszi a konvencionálisan nyílt hangvételt, és – mint Beethoven késő kamarazenéjének rövid belső tételei – transzformálja a népies elemeket, anélkül, hogy azok alapkarakterét megváltoztatná. Mozart divertimentójában a háromszólamú írás mestersége és a köznyelv stílusa a legtermészetesebb harmóniában egyesül.” (Komlós Katalin fordítása)