Zenei tanulmányait 1967-ben kezdte, először zongorán majd néhány évvel később ütőhangszereken folytatta. Miután elvégezte a Bartók Béla Konzervatóriumot, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1983-ban.

Már akadémista korában felkeltették érdeklődését az ütőhangszerekre írt szóló- és kamaradarabok. Rendszeresen vett részt az Új Zenei Stúdió műsorain, és számos új darabot mutatott be koncerteken és lemezfelvételeken. 1981-ben, a Bartók Centenárium évében Kocsis Zoltánnal és Ránki Dezsővel bemutatta a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című Bartók-darabot.

1984-ben megalapította az Amadinda Ütőegyüttest, amelynek azóta is művészeti vezetője. 1985-ben az együttes megnyerte a rotterdami Gaudeamus Kortárszenei Versenyt. Az elmúlt években az Amadinda a világ élvonalbeli ütőegyüttesévé nőtte ki magát. Rendszeresen tesznek eleget meghívásoknak tekintélyes európai fesztiválokon, úgymint: Párizsi Ősz; Prágai Tavasz; Zágrábi Biennálé; Varsói Ősz; Bath Fesztivál; Huddersfield Kortárszenei Fesztivál; BBC Proms; Berlini Biennale és a Bécsi Ünnepi Hetek. 

John Cage nekik ajánlotta 72 perces művét, a Four4-t, amelyet az Amadinda 1992-ben mutatott be Tokióban. Ligeti György a zenekarnak írta mezzoszopránra és ütőhangszerekre készült Síppal, dobbal, nádihegedűvel című művét, amelynek bemutatója 2000-ben volt.

Az Amadinda koncertezett többek közt az Egyesült Államokban, Mexico City-ben, Ausztráliában, Libanonban és három ízben Taiwanon, a Taipei Nemzetközi Ütős Találkozón. Több, mint tíz CD-t készítettek a Hungarotonnál, valamint dolgoztak a TELDEC (The Ligeti Project) és a Tzadik (Lukas Ligeti) lemezkiadókkal.

1988-ban az Amadinda Ütőegyüttes Liszt Ferenc-díjat, 1997-ben a Köztársasági Érdemrendet, 2004-ben Kossuth-díjat kapott.

Rácz Zoltán munkássága szólistaként is jelentős. A BIS kiadó számára feljátszotta és több alkalommal (Bécsben, Berlinben, Budapesten) koncerten is előadta Eötvös Péter Triangel című ütőhangszerekre írott concertóját, a zeneszerző vezényletével. Bartók Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című művét Schiff Andrással és Bruno Caninoval számos európai országban mutatta be, úgymint: Wigmore Hall, London; Berliner Festwochen; Mondsee Fesztivál; Velencei Biennálé. Az általuk készített felvétel megjelent a DECCA kiadónál. 

1992 és 1996 között a Budapesti Fesztiválzenekar első timpanistája volt, majd öt éven át a Magyar Televízió kortárszenei programszerkesztője. 1997-től a Budapesti Tavaszi Fesztivál művészeti tanácsadó testületének tagja. 1997-ben Wilheim András zenetörténésszel megalapította az UMZE kamarazenekart.

1990-től a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára. Mesterkurzusokat tartott a világ számos pontján, úgymint: Újzenei nyári kurzus, Darmstadt (1996); Groznjan, Horvátország (1997); Julliard és Yale Egyetemek (1998); Senzoku Gakuen Egyetem, Toho Gakuen Egyetem és Nagoya Egyetem, Japán (1999); Első Nemzetközi Nyári Ütőtábor, Taiwan (1999); Edith Cowan Egyetem, Perth, Ausztrália (2002) és Bartók Új Zenei Fesztiválok Magyarországon (1990,1998,2002, 2003).

2002-ben a Francia Köztársaság Rácz Zoltánnak a Chevalier de l'Ordre des Arts et des Lettres címet adományozta. Az Amadinda Együttes tagjaként 2004-ben megosztott Kossuth-díjat, 2008-ban Bartók-Pásztory-díjat kapott.