A magyar zenetörténet két valóságos óriását, Liszt Ferencet és Bartók Bélát is megidéző koncert műsora olyan művel kezdődik majd, amelynek első vázlatai még a múlt századelőn keletkeztek, de befejezett formáját csak 1942-re nyerte el – az ősbemutatójára pedig csupán alig néhány éve, 2014-ben került sor. A holokauszt áldozatává lett Nádor Mihály későromantikus Hegedűversenyét, akárcsak a legelső felhangzásakor, úgy ezúttal is Kelemen Barnabás fogja megszólaltatni, hogy különösen a mű zárótételében sokadjára kamatoztassa majd lenyűgöző virtuozitását. A bő hét évtized után felfedezett érték nyomában egy, legalább a címében föltétlenül ismerős 19. századi zongorasorozat részletei következnek, csakhogy 20. századi zenekari hangszerelésben: a Magyar történelmi arcképek kottáját 1956-ban, Milánóban közreadó Veress Sándor ugyanis utóbb elkészítette Liszt művének nagyzenekari változatát. A hangverseny második felét kitöltő két Bartók-rapszódia mindazonáltal egy zongoristát is főszerephez fog juttatni: a még mindig csupán a húszas évei első felében járó Kocsis Krisztián játékát előbb a Héja Domonkos által vezényelt Concerto Budapest kíséretében, majd Kelemen Barnabás társaságában kamarázva hallhatjuk majd.