Gustav Mahler IX. szimfóniáját befejezve úgy érezte, végre túl van a veszélyen, amelyet a zenetörténetben többek számára végzetesnek bizonyuló 9-es szám jelentett. 1910 nyarán megkezdett X. szimfóniájával mégsem készülhetett el: a nyitótétel Adagiója így is hatalmas és megrendítő tanúságtétel, egy nagy zeneszerző utolsó művészi erőfeszítéseinek mementója. Kortársunk, Jeney Zoltán szimfonikus műve a Laude eredetileg 1977-ből, az új irányokat merészen kutató zeneszerzőnek, az Új Zenei Stúdió egyik kultúrhéroszának mozgalmas és küzdelmes alkotói évtizedéből való. A szerző a mostani előadás alkalmából készítette el a darab új, áthangszerelt változatát. A Kocsis Zoltán által pár esztendeje még mester gyanánt felköszöntött Jeney műve után a Kocsist bevallottan példaképének tekintő fiatal és nagytehetségű zongorista, Berecz Mihály jut majd főszerephez, hogy Keller András irányítása alatt Bartók Béla I. zongoraversenyét megszólaltassa. Az 1920-as évek derekán született versenymű legalább annyira árulkodik a barokk zene ihlető hatásáról, mint a zeneszerző lelkében felhalmozódott férfikeserűség fokozott mértékéről.

Jeney Zoltán Laude című művének elkészültét az NKA támogatása tette lehetővé.