A mindig tartózkodóan pódiumra lépő s szemre (de csakis szemre!) oly szenvtelenül játszó Nyikolaj Luganszkij korunk egyik legnagyszerűbb, rendkívüli képességekkel megáldott zongoraművésze. E koncerten a lengyel földtől és Varsótól búcsúzó 20 esztendős Chopin e-moll zongoraversenyének magánszólamában fogja újfent érzékletessé tenni már Budapesten is számos alkalommal bizonyított tehetségét és elmélyült művészetét. A zongoraverseny előtt és után egy-egy szimfónia hangzik el: a rendszerint „kis” g-moll szimfóniaként emlegetett kamaszkori Mozart-kompozíció, valamint a romantikus szláv nagyzenekari repertoár egyik rendíthetetlen népszerűségű alapműve. Az Újvilág mellett legkedveltebb Dvořák-szimfóniát, a Nyolcadikat szerzője a Ferenc József császár és király nevét viselő prágai cseh irodalmi és művészeti akadémia számára ajánlotta, meghálálandó az akadémiai taggá választását. A pályafutásának egyik sikeres és kiegyensúlyozott periódusát reprezentáló 1889-es mű egyszerre őrzi és idézi Dvořák akkori derűs hangulatát, valamint azt a mély vonzalmat, amelyet a cseh tájak iránt táplált.