A brit csellóművész, Steven Isserlis (1958) korunk egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb előadóművésze. Repertoárja igen gazdag, bélhúros hangszerén a barokk repertoártól napjaink zenéjéig minden stílusban otthonosan mozog. Bach hat szólószvitjéből készített lemezével számos díjat nyert, idén szeptemberben pedig kitörő lelkesedéssel számolt be saját facebook oldalán Kurtág Györggyel közösen végzett munkájáról. A legutóbbi hangversenyévadban a Berlini Filharmonikusokkal, a Washingtoni Szimfonikus Zenekarral, a Philharmonia Zenekarral, a Champs-Elysées Zenekarral és a Mahler Kamarazenekarral játszott. Kamarakoncerteket adott Thomas Adès és Olli Mustonen oldalán, meghívást kapott a Salzburgi Fesztiválra, a Carnegie Hallba, fellépett a BBC Proms és az Aldeburgh Fesztivál programján. Gyakran koncertezik Várjon Dénessel.

Zenész családból származik, zongorista nagyapja az 1920-as években vándorolt ki Oroszországból, édesanyja zongoratanár, apja amatőr muzsikus volt. Két leánytestvére szintén zenész lett. Gyermekkorának egyik meghatározó zenei élménye a közös családi muzsikálás volt. Már pályája első időszakában is szívesen játszott kevésbé ismert műveket és rendszeresen lépett fel a historikus előadói praxis kiválóságaival. Szívesen dolgozik napjaink szerzőivel, játszotta Wolfgang Rihm, Lowell Liebermann, Carl Vine, David Matthews és Thomas Adés műveit, John Taverner pedig Isserlis számára komponálta nagyszabású, vonósokra és szólócsellóra írt, The Protecting Veil (A védelmező fátyol) című darabját.

Fontosnak tartja, hogy a legfiatalabbak számára is élménnyé váljon a klasszikus zene, szórakoztató stílusban írt zenetörténeti könyveivel nagy sikert aratott; egyik munkája – „Miért csapott Beethoven a lecsóba?” –  magyarul is megjelent.