Paganini 24. capricciója két nagy huszadik századi szláv zeneszerzőt is megihletett. Rachmaninov a harmincas évek közepén egy svájci villában komponálta meg bravúros variációsorozatát, melynek leghíresebb, megindítóan érzelmes 18. variációját a zongorista-zeneszerző utóbb kissé cinikusan így kommentálta: „ez az ügynökömé”. Lutosławski 1941-ben sokkalta nehezebb körülmények között, a németek által megszállt Varsóban, kabarézongoristaként működve nyúlt Paganini témájához: a két zongorára szerzett mű az egyetlen fennmaradt opus Lutosławski e korszakából, melyet a hetvenes évek végén zongorára és zenekarra is átírt. A koncert szólistája, a világjáró virtuóz (és végzett jogász), Andrej Korobejnyikov nemcsak avatott Rachmaninov-előadó, de másként is a nagy előd nyomdokában jár: alig 19 évesen diplomázott a moszkvai konzervatóriumban, akárcsak Rachmaninov. Keller András vezetésével a koncertet a múlt századelő emblematikus művével, a Tavaszi áldozattal zárja majd a Concerto Budapest: a darab karmestert és zenekart próbáló extrém nehézségéről hajdan még Herbert von Karajan is keresetlen őszinteséggel nyilatkozott.