Jean-Efflam Bavouzet a kettősségek művésze: egyszerre megszállott kutató, aki tudományos alapossággal szedi ízekre a kottát, és ösztönös zseni, aki a színpadon úgy játszik, mintha az adott mű ott, a közönség szeme láttára születne meg. A világhírű zongoraművész a Concerto Budapesttel közös, április 12-i zeneakadémiai koncertje kapcsán többek között Ravel életművének sűrített tökéletességéről beszélt, miközben szóba került szoros magyar kötődése, és az is, hogy miért a csend a legnagyobb luxus egy muzsikus számára.