Beethoven életének és életművének mintegy bő évtizedén ível át a koncert Keller András által vezényelt programja, amelynek első száma egy 1801-ben bemutatott bécsi balettnek köszönheti a megszületését. Az emberiséget a tűzzel és általa a civilizálódás esélyével megajándékozó, s e merész jó cselekedetéért kegyetlen és huzamos kínzatásnak kitett titán hősi alakját megidéző nyitány nyomában az 1806-os D-dúr hegedűverseny következik, amelynek mindenkori szólistája szinte ugyancsak heroikus tett gyanánt azonosíthatja a nehézségében is nagyszerű magánszólam teljesítését.

A művészi vállalkozás sikerét e részben ezúttal a fölényes virtuozitású Kelemen Barnabás garantálja. A szimfóniák sorából az 1812-ben keletkezett Hetedik hangzik fel e koncerten. Ez a táncos léptű remekmű annyi energiát és erőt, sőt őserőt szabadít fel és olyannyira gazdag eksztatikus csúcspontokban, hogy talán nem is csodálható: a szimfónia hallatán Clara Schumann zeneértő, ám konzervatív apja úgy vélte, ilyen muzsikát Beethoven csakis részegen komponálhatott, míg Carl Maria von Weber szerint a mester megérett a bolondok házára.