A Beethoven világában megmerítkező évad újabb nagy ajándéka ez a koncert, mely Keller András vezényletével négy művet megszólaltatva példázza a német mester alkotói zsenialitását. Elsőként D-dúr zongoraversenye szólal meg, amely egyetlen, ám „fejedelmi” hegedűversenyének saját kezű átirata. A pazarlóan melodikus, édes harmóniáktól túlcsorduló, már-már valószínűtlenül szép birodalomba repítő kompozíciót 1807-ben készítette el a szerző a zongoravirtuóz Muzio Clementi felkérésére.

Ezután Beethoven két hegedűre és zenekarra írt románca csendül fel. Először az 1798 körül született, derűs, pasztorális hangulatú F-dúr románc, mely a komponista egyik legnépszerűbb és leglíraibb darabja. Kevesebb benne a beethoveni dráma, inkább a szépségre és a tiszta formára törekszik, de a finom díszítések és a precíz intonáció komoly technikai felkészültséget igényelnek. 1802-ben íródott a G-dúr románc, mégis ez kapta az egyes sorszámot, ugyanis előbb jelent meg nyomtatásban. Elegáns, éneklő dallamvezetés jellemzi, s a klasszicizmus jegyeit hordozza magán.

A koncert Beethoven 1. (C-dúr) szimfóniájával zárul, a zeneszerző első nagyszabású zenekari művével, amelyet 1800-ban fejezett be a már harmincéves komponista. Stílusa még erősen kötődik a Mozart és Haydn által képviselt bécsi klasszicizmushoz, de már felcsillannak benne Beethoven egyedi, újító megoldásai. Az ősbemutató idején a kritikusok túlzottan újszerűnek és a fúvósok miatt „zajosnak” találták, ma viszont már a klasszikus szimfóniairodalom egyik legletisztultabb darabjaként ismerjük.