Frank Peter Zimmermann 

Két emblematikus 19. századi német zenekari alkotás között egy felfedezésre érdemes, remekbe sikerült 20. századi angol versenymű: ilyen koncertszendvics kínálkozik a közönség számára ezen az estén. A Gaudeamus igitur dallamát is kijátszó, derűben és diákosan harsány pillanatokban nem szűkölködő Akadémiai ünnepi nyitány Johannes Brahms wrocławi (vagy másként breslaui, magyarosan: boroszlói) díszdoktorrá avatásának köszönheti megkomponálásának apropóját. A Brahms által önironikusan janicsár-nyitányként is emlegetett 1880-as kompozíció nyomában William Walton majd’ hatvan évvel később, 1939-ben született Hegedűversenye következik. A most Peter Zimmermann szólójával felhangzó versenymű virtuóz jellegét az magyarázza, hogy Walton életművének e kitüntetett kedveltségű darabja a páratlan szólista, Jascha Heifetz fölkérésére született. A koncert teljes második részét azután Richard Strauss 1896-os szimfonikus költeménye tölti ki, amely úgy hódol a máig eleven hatású német filozófus és az ő merőben különös műve előtt, hogy a kottakiadás címlapján ez áll: „Friedrich Nietzsche után szabadon”. Az Imigyen szóla Zarathustra Bevezetésének számtalanszor megidézett, többek között a 2001: Űrodüsszeiában is felhangzó 21 ütemét már az is bizonyosan ismeri, aki jószerint csak most kezdi meg az ismerkedését a klasszikus zene csodálatos világával.