Niccolò Paganini neve egyet jelent a virtuóz hegedűjátékkal. 4. (d-moll) hegedűversenye az egyik legdrámaibb és technikailag legnehezebb műve, amely 1830-ban készült el. Kottáját évtizedekig elveszettnek hitték, és csak az 1950-es években került elő újra. Felvonultatja Paganini teljes technikai eszköztárát, a hangszeren lehetséges bravúrok majdnem mindegyikét: üveghangokat, duplafogásokat, pizzicatót (bal kézzel is) és különféle rafinált vonásnemeket, széles dallamokat a hegedű legmélyebb húrján, valamint a hangszer teljes hangterjedelmén végigcikázó futamokat ír elő művében.

Méltó kihívás hát az est szólistája számára, aki napjaink egyik legnevesebb Paganini-interpretátora, Augustin Hadelich német–amerikai hegedűművész.

Gustav Mahler csaknem hat évig írt, 1894-ben befejezett 2. (c-moll) szimfóniájának közismert címe: „Feltámadás”. A zenetörténet egyik legmonumentálisabb alkotása: az életműben itt fordul elő első alkalommal, hogy a szerző kozmikus dimenziókba vezető mondanivalójához minden addiginál nagyobb zenekart használ, sőt szólistát és kórust is alkalmaz benne. A gyásztól a megváltásig ívelő mű csaknem másfél órás hossza és öttételes szerkezete is kitágítja a szimfóniák hagyományos kereteit.

Mahler az élet és halál nagy kérdéseit, a szenvedést és a túlvilági feltámadást dolgozta fel ebben az alkotásában, s az első olyan szimfóniája, amelyben az énekhang is megjelenik. „Halál, ki győzöl mindeneken, most téged is legyőztek” – szólal meg a kórusban a reményteli hit Friedrich Klopstock ódája nyomán. A Keller András vezényelte koncert két énekes szólistája Pasztircsák Polina (szoprán) és Láng Dorottya (alt).