fotó: Éder Vera

A Concerto Budapest évadnyitó koncertjén Keller András vezényletével két 20. századi zeneszerző két-két szerzeménye hangzik fel a Zeneakadémia Nagytermében. Elsőként Richard Strauss Metamorfózisok című, 1945-ben született műve, mely eredetileg a Gyász Münchenért címet viselte, hiszen a német kultúra pusztulását és a szerző szülővárosának bombázását siratja. A mélyen személyes hangvételű alkotás, melyet egyesek a zeneirodalom legszomorúbb zenéjének neveznek, a német romantika búcsúja. Címe arra utal, hogy egyetlen tételének megállás nélkül hömpölygő polifóniája apró motívumok, hosszabb-rövidebb dallamtöredékek összekapcsolódásából, elsorvadásából és újjászületéséből áll össze. – Az 1930-ban elkészült Cantata profana Bartók életművének egyik legszemélyesebb és legfontosabb alkotása. A tenor és bariton hangra, valamint zenekarra vagy zongorára írt kórusmű alcíme: A kilenc csodaszarvas. A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó, Bartók által magyarra fordított román kolinda szövege alapján született darab a természeti világ tisztaságát áhító, a társadalomból kilépő, menekülő fiúkból lett szarvasok meséje. A koncert én[LS1] ekes szólistái Fekete Attila és Sebestyén Miklós lesznek. – Bartók az első kettőhöz képest líraibb, letisztultabb és derűsebb hangvételű 3. zongoraversenyét már nagybetegen, a halál árnyékában írta, és zongoraművész feleségének ajánlotta. Ez a „végakarata” különös, új harmóniában oldja fel egész életművének konfliktusait. A versenymű szólistájaként ez alkalommal a Concerto Budapest gyakori vendégét, Várjon Dénes Kossuth-díjas zongoraművészt hallhatjuk. – Richard Strauss 1911-ben bemutatott zenés komédiája, A rózsalovag című opera kezdettől óriási sikert aratott, ahol csak bemutatták. A mű iránti töretlen lelkesedés ösztönözhette arra a szerzőt, hogy 1945-ben önálló zenekari szvitet állítson össze, mely a dalmű impozáns keresztmetszetét adja.