Bach és Bartók távoli és mégis összeillő párosa, s nem mellesleg a Kékszakállú ősbemutatójának szinte napra kerek centenáriuma: ezek a jegyek teszik különlegessé ezt a két koncertet. Keller Andrásék Bach III. brandenburgi versenyével indítják a programot: a kultikus tiszteletnek örvendő sorozat e darabja körül megoldandó probléma is akad, hiszen a csembaló mellett csupán vonósokat foglalkoztató concerto második tétele mindössze két akkordot tartalmaz. Bartók Béla 1936-os, Paul Sacher felkérésére megkomponált Zenéje korántsem csak a hangszerelés terén jelentett újdonságot a maga korában, míg ma már jó ideje úgy hallgatjuk, mint a XX. század egyik legfontosabb kompozícióját. Bartók egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára még 1911 szeptemberében elkészült, ám a bemutatójára mégis csupán hét évvel később, 1918. május 24-én kerülhetett sor a Magyar Királyi Operaházban. A művészi tehetségekkel és komoly szervezőkészséggel megáldott intendáns, gróf Bánffy Miklós jóvoltából bemutatott egyfelvonásos elsőre nem aratott igazi közönségsikert, de a férfilélek magányát körülölelő és a témát magasba emelő mű idővel nemcsak a legismertebb magyar operává, de igazi slágerdarabbá is vált. Ezen a két estén a világhírű magyar szoprán, a Kossuth- és Liszt-díjas Rost Andrea és a New York-i Metropolitan színpadán már szintén ismerős basszbariton, Sebestyén Miklós énekli majd Judit, illetve a Kékszakállú szólamát.