Sanghaj odavolt azért a jelenségért, amit Angela Gheorghiu jelentett, engem pedig szuperlift vitt a világ második legmagasabb felhőkarcolójára. Csabai Máté turnénaplójának befejező része.
Egész napos utazás, reggel indulunk Fucsouból, alig van idő reggelire a hotelben. Hálistennek belföldi repülőutat teszünk, ami azt jelenti, hogy nem ellenőriznek olyan szigorúan, így kínai elsőbálozóként nem kell izgulnom a vízumellenőrzésnél. A reptéren a kapukhoz érve viszont kiderül, hogy késni fog a gép, pont eleget ahhoz, hogy a zenekar ne tudjon lepakolni a sanghaji hotelben, és rögtön az előadás helyszínére kelljen mennünk.
A sanghaji Gongqing Erdei Park egy szabadtéri koncerthelyszín, egészen gyönyörű – a város közepétől távol. Ez persze érthetően nem hatja meg a zenekar tagjait, amikor kiderül, hogy a próba szabadtéri lesz, és a vonósok, a fúvósok nagy egyetértésben kijelentik, hogy ők bizony 20 Celsius-fok alatt elő nem veszik a hangszereiket. Még szép!
Aztán valószínűleg mégis alkalmasnak bizonyulnak a körülmények, mert előkerülnek a hangszerek. Illetve dehogy, túlzok. Öltözőként három sátrat kap a zenekar, némi teát, pizzát, és egy pázsitos tisztást a színpad mögött, ahol a rezesek melegíteni kezdenek a hangszereikkel. A tvilágításról egy hatalmas reflektor gondoskodik. Van a dolognak hangulata, és ez az alábbi fotón is látszik.
Próba előtt a Sanghaji Gongqing Erdei Parkban (Fotó/Forrás: Csabai Máté / Fidelio)
De hogy a lényegre térjek: a Concerto Budapest Angela Gheorghiu-val adja első koncertjét Sanghajban, október 18-án.
Adriana Lecouvreur, Manon Lescaut, Carmen, Cso-cso-szán – tehát az operairodalom javát hallják tőle a helyiek,
és jóllehet az énekesnő karrierje legeslegcsúcsán már túljutott (külföldre szakadt hazánkfia, a legendás Solti György pálcája mellett énekelte a Traviatát igen fiatalon, a kilencvenes évek közepén, ami folytán utolérte a világhír), hangja nem kopott, zeneisége pedig inkább csak érett így, az ötödik ikszet elhagyva.
Angela Gheorghiu és Keller András (Fotó/Forrás: Géczy Dávid / Concerto Budapest)
A koncert nem csak azért érdekes, mert ez Angela Gheorghiu első szabadtéri koncertje Kínában, hanem azért, mert Keller András karmester repertoárjában új elem az opera, így hasznos, hogy a próbán Angela maga is szívesen instruálja a zenekart. Az olasz operához egész más fül kell, itt nem szabad sietni, ki kell várni az időket, hogy megtörténjen a csoda, és érvényesüljenek Rossini, Cilea, Puccini légies dallamai. Szerencsére az énekesnő és a zenekar hamar összehangolódik, az együttes tagjai pedig odavannak Ms. Gheorghiu-ért.
Micsoda kisugárzása van ennek a nőnek – mondják többen.
Hát még másnap a sanghaji közönség! Ez egy szabadtéri koncert, és ahogy már múltkori beszámolómban írtam, a kínai közönség amúgy sem a legcsendesebb fajta. Olyan azért nem történik, amivel egyesek ijesztgettek, szóval senki nem zendít rá a tranzisztoros rádiójára, ha éppen olyanja van, de a szörnyű fényviszonyok – alkonyat és hófehéren világló ledfal – ellenére most is szívesen fotóz mindenki. A Tell Vilmos nyitányával kezd a zenekar. A nyitánynak van egy háromperces, E-dúr prelűdje, ami általában nem szerepel a Tom és Jerryben, viszont a kottában igen – ekkor még csak fészkelődik a közönség, de amikor megszólalnak a trombiták, és a jól ismert ügetős szakasz, na akkor bennük is felnyihog valami.
Hatalmas közönség hallgatta a Concerto Budapestet Sanghajban (Fotó/Forrás: Géczy Dávid / Concerto Budapest)
Angela Gheorghiu pedig valódi díva úgy a színpadon, mint a beálló próbán és a színpadon kívül is. Nem is tud ellenállni neki a közönség. Néhány primadonnai gesztus a Habanera után, és felzúg a taps; a ráadások közül is a vérbő Granada (Agustín Lara darabja) ragadja meg leginkább a közönséget. Mennyit énekelte ezt Pavarotti is!
A koncert ihletett pillanatai közé tartoznak a lírai áriák is: az Un bel vedremo vagy az O mio babbino caro az itteni közönség számára is ismerősek lehetnek.
Az I. hegedű szólam (Fotó/Forrás: Géczy Dávid / Concerto Budapest)
„Tudom, illetve remélem, hogy az opera – és a zene általában – gyógyító erejű az emberek számára” – nyilatkozta a koncert után Angela Gheorghiu a Shanghai Daily-nek. – „Az opera képes rá, hogy varázslatos, utolérhetetlen élmény legyen, és ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia!
Modern világunkban, amikor minden felgyorsult, felszínessé vált, időt kell hagynunk arra, hogy megnyissuk a szívünket az ilyen muzsikának.”
Másnap reggel az énekesnő az újság vezércikkéről posztol fotót – nem semmi dolog egy 24 milliós város angol nyelvű napilapjában megjelenni, de a zenekarnak sikerült! A művésznő panorámás hotelszobájáról jut eszembe: fel akarok jutni a világ (jelenleg) második legmagasabb épületének tetejére.
A Shanghai Tower 632 méter magas, de a lift egy perces belül felvisz a 118 emeletre. A népi nyelv csak úgy nevezi: bornyitó, mert az épület enyhén csavarodik. Mellette pedig a World Financial Center áll, amely sörnyitóra emlékeztet. A zenekar néhány tagjával kirándulunk, de vannak tapasztaltabb rókák is az együttesben, akik nem jönnek: azt mondják, voltak már felhőkarcolón, egyszer elég volt.
Sanghaji panoráma a Bundról (Fotó/Forrás: Csabai Máté / Fidelio)
Én mindenesetre megnézem magamnak.
Hát ez is szédítő magasság, de mit mondjak? Van, hogy a zene ennél is magasabbra visz.
Sanghaj egyébként fantasztikus város, tele fákkal, parkokkal, kertekkel. Lenne mit tanulnunk tőlük. Hetek kellenének ahhoz, hogy megfejtsem, mi tesz emberi léptékűvé egy embertelenül nagy várost. Most azonban épp csak arra marad időnk, hogy rácsodálkozzunk: Keller Andrást mutatják a metrókocsikban vetített reklámfilmben. Nincs időnk lefényképezni, tovább pörögnek a képsorok, és hiába várjuk, nem ismétlik meg újra a reklámot. Remélem, fotó nélkül is hisznek nekem az olvasók.
Este indul a gépem haza, de a Concerto Budapest még három koncertet ad Kínában. Én már alig várom, hogy itthon újra halljam őket, remélem, minél hamarabb. (Amikor megjelenik ez a cikk, már velük is leszállt a repülőgép Ferihegyen.) Játszhatnának mondjuk egy jó Concertót, és én ott leszek.
Forrás: Fidelio.hu
