„A dologért a legtöbbet, egész lényemet ajánlom föl” – vallott egy ízben előadóművészi alázatáról Perényi Miklós, akinek nemes csellóhangja ez alkalommal a honvágy, a nosztalgia és a férfibánat mélyen személyes vallomását idézi majd elénk. A Dvořák utolsó amerikai esztendejében megkezdett h-moll gordonkaverseny úgy vált a mélyvonós hangszer tán legnépszerűbb versenyművévé, hogy a szerző – egy korai kudarca nyomán – tartósan úgy vélte, a cselló nem igazán alkalmas ily kitüntetett szerep betöltésére. Igazi férfias darab – találóan így méltatta Dvořák e kompozícióját Brahms, aki a koncert programján nehezen, éves-évtizedes megszakítások után elkészülő I. szimfóniájával képviselteti magát. A beethoveni életmű bénító hatása alól végül részben épp egy könnyen felismerhető Örömóda-idézet révén fölszabaduló Brahms utóbb gunyorosan úgy fogalmazott: „valóban megdöbbentő ez a hasonlóság, de jóval szokatlanabb az, hogy minden szamár hallja”. A koncert dirigense a világhódító kamarazenészből mára inspiráló lelkesedésű karmesterré átlényegülő Takács-Nagy Gábor lesz.