„Az éneklő játéknak az a rendkívül magas foka, az accompagnato kivételes érzékenysége, összefogottsága azt jelzi: az ő játékának megismerése és helyes értékelése számunkra is kihívást, feladatot jelent.” – így jellemezte Malina János néhány évvel ezelőtt Berecz Mihály Beethoven-interpretációját, akit a Concerto Budapest visszajáró vendégszólistájaként üdvözölhetünk a színpadon. A még mindig húszas évei elején járó zongoristát unikális gondolkodásmódja és pregnáns zenei elképzelései, kottahű, mégis eredeti játéka miatt tartják számon generációja egyik legígéretesebb képviselőjeként. Az ő kezei alatt fog megszólalni Beethoven legnépszerűbb, c-moll zongoraversenye, melynek első, 1803-as előadására így emlékszik vissza a szólistaként fellépő komponista lapozója: „Saját szólamának legnagyobb részét nyilvánvalóan emlékezetből játszotta, mivel oly keveset írt a papírra. Így mikor egy láthatatlan rész végére ért, titokban bólintott nekem jelezve, hogy lapozhatok.” A koncert második felében Keller András a nyolc évvel később született VII. szimfóniát vezényli. A művet legtöbben második, élénk ritmusú, mégis letargikus második tételéről ismerik, amely éles ellentétben áll a szimfónia világos, A-dúr hangnemével, s amely számos filmben, például a Zuhanásban vagy A király beszédében is felhangzott.