1811-től a múlt század hatvanas évtizedéig ível a koncert programja, amely a Magyar Kincsek-sorozat szelleméhez híven ezúttal is merít majd zenetörténetünk jól ismert és talán nem is sejtett értékeiből egyaránt. Az est nyitószámát Beethoven a pesti Királyi Városi Színház megnyitójára komponálta, a kísérőzene nem csupán a címe miatt kedvelt a hazai közönség körében, ugyanis a magyar fül számára meghitten ismerős, verbunkos motívumokat tartalmaz. A következő számban a Liszt Ferenc-díjas karmester, Dénes István, Perényi Miklósnak engedi majd át a főszerepet, hiszen Dohnányi Ernő 1903-4-ben szerzett Konzertstückje a komponista számára - édesapja révén - oly kedves csellót állítja a középpontba. De éppígy a nagy magyar gordonkás játékát ígéri Farkas Ferenc Trittico concertatója is: az 1965-ös velencei Biennáléra szánt mű első hangszeres szólistája és egyszersmind megrendelője a jelentős spanyol pályaelőd, Gaspar Cassadó volt. Nemzetközi vonatkozása a program utolsó számának is akad, Kodály Zoltán Concertója ugyanis a Chicagói Szimfonikus Zenekar felkérésére íródott, a mű ősbemutatóját az akkor ötvenesztendős együttes tartotta 1941. február 6-án.