1926-ban, a Háry János első három előadásának közönsége még láthatta azt a képet, melyben a császárlány, Mária Lujza, szerelmi bánatában, beleveti magát a Nixbe. Kodály azonban dramaturgiai megfontolásból törölte e teljes képet, s így az itt elhelyezett balettjelenet, a Sárkánytánc is a veszteséglistára került. Balettzene cím alatt azonban a jelenet muzsikája szerencsére ránk maradt, mint ritkán megszólaltatott, de annál izgalmasabb csemege. Ahogyan csemegeszámba vehető a budapesti születésű legendás hollywoodi filmzeneszerző, Rózsa Miklós 1971-es Csellóversenye is, melynek megrendelője és első megszólaltatója Starker János volt: a versenymű szólistája ezúttal az immár majd’ két évtizede koncertező, de még mindig csak a húszas évei közepén járó, nagytehetségű Szabó Ildikó lesz. A magyar zeneirodalom megszólaltatását itthon és külföldön is szívügyének tekintő karmester, Héja Domonkos irányításával a zenekar végül egy bő százesztendős hazai remekművet játszik majd el: Bartók egyfelvonásos táncjátékának zenéjét előadva.