A 20. század magyar concerto irodalmáról mutat kivételesen gazdag képet a Concerto Budapest Magyar Kincsek Ünnepe sorozatának nagyszabású, Keller András vezette zárókoncertje, melyen Kaczander Orsolya, Kelemen Barnabás és Várjon Dénes személyében a hazai és nemzetközi zenei élet legkiválóbb hangszeres művészei hallhatók szólista szerepben. A koncertet Ligeti György román népzenei elemekből táplálkozó, 1951-es Concert Românesc című darabja nyitja, melyet Veress Sándor nem sokkal halála előtt, fuvolára és vonósokra komponált Concertotilinkója követ. Weiner Leó a Zeneakadémia legendás mestereként Solti Györgytől Doráti Antalig, Kovács Dénestől Kurtág Györgyig a magyar zeneélet több generációjára volt meghatározó hatással. A holokausztban elhunyt Nádor Mihály Hegedűversenyét néhány évvel ezelőtt ismerhette csak meg a közönség: a darab premierjét 2013-ban Kelemen Barnabás játszotta a Carnegie Hallban.  Zeneszerzői életművéből most zongorára és zenekarra írt Concertinóját hallhatjuk, majd Bartók Concertója zárja a koncertet, melynek címét – ahogyan Bartók maga is utalt rá –, az egyes hangszerek vagy hangszercsoportok concertáló vagy szolisztikus jellegű kezelésmódja magyarázza.