Mint annyi más Liszt-mű, úgy a 2. magyar rapszódia is zongoradarab volt eredetileg, s mint ilyen 1847-ben került ki a saját előadói képességeinek megfelelően virtuóz kompozíciót megalkotó zeneszerző műhelyéből. Ám az oly sokféle tehetséggel megáldott és oly tragikus sorsú Teleki László grófnak ajánlott mű utóbb persze felettébb hatásos zenekari darabbá is átlényegült, egészen a Tom és Jerry-rajzfilmekig terjedő népszerűségét és félreismerhetetlenül magyaros jellegét pedig mit sem apasztja az a zenetörténeti adalék, hogy a mű második, friss szakaszának híres vágtázó dallama talán valóban a Liszt-kortárs zongoraművésztől, Heinrich Ehrlichtől való. Versenymű, de kettősverseny Kondor Ádám A csalogány és a rózsa című háromtételes kompozíciója fuvola- és klarinétszólóval, címe a klasszikus iráni szerelmi költészet visszatérő motívumára, a csalogány és a rózsa örök szerelmére utal. Sorozatunk címére gondolva kétszeresen is „magyar kincs” Dubrovay László Szerelem, szerelem című zenekari dalciklusa, amely tiszteletteljes főhajtás a kétszáz éve született Petőfi előtt. A címadó vers mellett a költő kevésbé ismert, népdalhangvételű szerelmes verseiből válogatott a zeneszerző. S az egyik legismertebb magyar(os) zenével induló program igazi koncertritkasággal zárul majd, hiszen befejezésül Kelemen Barnabás szólójával felhangzik az ifjú Lehár Ferenc romantikus concertinója, amelyet 1888-ban, mindahány operettje előtt, még prágai hegedűtanulmányai idején komponált.