A kortárs klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb egyénisége, a Kossuth-díjas Baráti Kristóf újabb mérföldkőhöz érkezett. Legfrissebb, a Brilliant Classics gondozásában készült felvételén Ludwig van Beethoven monumentális Hegedűversenyét és a két Románcot szólaltatja meg a Keller András vezette Concerto Budapest kíséretében. Az album nem csupán technikai bravúr, hanem mélyen átélt, a hagyományokat a modern frissességgel ötvöző művészi vallomás.
Baráti Kristóf neve ma már világszerte a legmagasabb minőség szinonimája. A Budapesten született, de gyermekkorát Venezuelában töltő művész pályafutása során olyan legendák szellemi örökösévé vált, mint Yehudi Menuhin vagy Nathan Milstein. Játéka, amelyet a kritikusok gyakran a „kifogástalan technika és a költői kifejezőerő lenyűgöző elegyeként” írnak le, most a hegedűirodalom egyik legnagyobb kihívását jelentő darabjában, Beethoven D-dúr hegedűversenyében mutatkozik meg.
Bár Baráti diszkográfiája eddig is tekintélyes volt – Bach, Ysaÿe és Mozart műveivel –, Beethovenhez fűződő viszonya különleges. Korábbi felvételein főként a zongorás szonátákra koncentrált, de ez az új zenekari lemez bebizonyítja, hogy a szerző versenyművének hangja is tökéletesen illeszkedik az ő egyéni stílusához.
Az interpretációt a vonalvezetés tisztasága és a tónus nemes egyszerűsége jellemzi. Ahogy a kritikák több ízben is fogalmaznak: Baráti úgy kezeli a zenét a legnagyobb tisztelettel, hogy közben hangszerének és saját képességeinek teljes birtokában megadja magának azt a művészi szabadságot, amely élettel tölti meg a kottasorokat.
Az Allegro ma non troppo tételben a művész patikamérlegen méri ki a klasszikus fegyelem és a romantikus szenvedély arányait. A Larghetto tételben olyan lírai nyugalmat áraszt, amely ritkán hallható a mai, rohanó világban, míg a záró Rondo tétel játékossága és vitalitása a hallgatót is magával ragadja. Ebben méltó partnere a Keller András által irányított Concerto Budapest, amely az ország egyik legrugalmasabb és legérzékenyebb zenekaraként nyújt biztos alapot a szólista számára.
Külön érdemes kiemelni a hangszert is: Baráti a Stradivari Society of Chicago jóvoltából az 1703-as „Lady Harmsworth” Stradivariuson játszik. Ez a különleges erejű és szépségű hangszer teszi lehetővé azt a tiszta, mégis éneklő hangzást, amely a felvételt az idei év egyik legkiemelkedőbb komolyzenei kiadványává emeli.
