„Nagyon kellemetlen és szomorú hírt kell közölnöm [...]. Drága anyám nagyon beteg [...] nagyon gyenge, láza van még és félrebeszél - tartják a reményt bennem, de már kezd elfogyni. Éjjel-nappal félelem és remény között lebegek már régóta, de teljesen Isten akaratára bízom magam. Remélem, hogy Ön és drága nővérem is ezt fogja tenni...” 1778. július 3-án így írt haza apjának Salzburgba a francia fővárosból Mozart, ám a fenti idézetben kétszer is megemlített remény sajnos hiábavalónak bizonyult: a komponista édesanyja még aznap meghalt. Az ekkortájt keletkezett e-moll hegedű-zongora szonátából (Mozart egyszeri instrumentális találkozásából e hangnemmel) hagyományosan ezt a veszteséget is kihallhatónak véljük. Az ennek nyomában felhangzó két kompozíció az alkotásokban oly gazdag 1786-os esztendőből való, amikor Önéletrajza szerint a Mozartot nagyrabecsülő idősebb kolléga, Dittersdorf az alábbi párbeszédet folytatta II. József császárral: „Én: Clementi játékában csak a művészet uralkodik, Mozartéban azonban a művészet és az ízlés együtt. Császár: Ugyanezt mondom én is. Mintha csak mindketten ugyanabból a könyvből tanultunk volna! Én: Így is van, mégpedig a tapasztalat nagy könyvéből. [...] Vitán felül nagy és eredeti lángelme ő, s eddig még egyetlenegy zeneszerzővel sem találkoztam, aki új gondolatoknak ilyen bámulatos gazdagságával rendelkeznék. Szinte azt kívánnám, bár ne bánna oly pazarlóan velük.”
A jószerint a Mozart-nap tengelyében álló kamarazenei hangverseny közreműködői névsora különösen illusztris. Hiszen Szűcs Máté és Kokas Dóra, valamint a Concerto Budapest Kossuth-díjas művészeti vezetője, az itt hegedűsként szereplő Keller András társaságában pódiumra lép majd a zenekar koncertjeinek egyik legkedvesebb és baráti elkötelezettséggel visszajáró és ünnepelt vendégművésze, Jevgenyij Koroljov és életének társa – egyszersmind zongorás duójának tagja – Ljupka Hadzigeorgieva is.