Siegmund Haffner nemcsak dúsgazdag kereskedő volt, hanem Salzburg polgármestere is. A város vezetésével gyakran konfliktusban álló Mozart érthető módon igyekezett kedvére tenni a befolyásos embereknek, így nem csoda, hogy az alig több mint húszesztendős szerző élete addigi legösszetettebb zenekari kompozíciójával tisztelgett Haffner lányának esküvője előtt. A kapcsolat fontosságát mutatja, hogy Mozart egy másik szerenádot is komponált a Haffner család számára, ám ez sajnálatos módon elveszett. (Cserébe négy tétele tovább él a Mozart-nap zárókoncertjén is megszólaló 35. szimfóniában.) A szerenád műfajából következően a művet akkora és olyan apparátus játssza, amely könnyen mozgatható – akár egy éjszakai, erkély alatti muzsikáláshoz is. Ám Mozart zenéje jóval túlmutat a könnyed szerenádzenék világán. A szokásokkal ellentétben itt nincs tere például a rögtönzésnek. A darab a haydni szimfóniákra emlékeztető súlyos bevezetéssel indul, de találkozunk sötét g-moll menüettel, virtuóz rondóval, komplex variációs formával, kromatikus menetekkel, további vad hangnemváltásokkal és más emlékezetes tétellel és kontraszttal. Az 1776. július 21-én éjszaka – az esküvő előestéjén – előadott szerenádot Mozart vezényelte, és az igen igényes hegedűszólóért is ő felelt.