Hézer Luca - f21.hu, 2018. január 6.
Ünnepi hangulat, régi barátok, ismerősök, valamint egy rendkívül hálás és aktív közönség – ez fogadta az immár hetvenedik életévét betöltött csellóművészt, Perényi Miklóst születésnapja alkalmából rendezett koncertjén. A Zeneakadémia Nagyterme nemcsak kíváncsisággal és szeretettel, hanem valódi nagybetűs művészettel telt meg a tapasztalt és elismert zenész révén. Az est folyamán elhangzott három Dvorák és egy Schubert-mű, amelyek még felejthetetlenebbé tették ezt a különleges alkalmat.
A koncert már hónapokkal az esemény előtt óriási érdeklődést váltott ki a zeneszeretők körében, nem meglepő tehát, hogy Perényi Miklós két előadással is kedveskedett a Zeneakadémia közönségének. A Nagyterem viszonylag jelentős befogadóképessége ellenére a szabad jegyek mindkét időpontnál pillanatok alatt elfogytak. A többek között Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas csellóművész iránt támasztott hatalmas várakozás oka a hazai és nemzetközi szinten is elismert zenész életműve, de a felvonultatott darabok előzetesen garantálták a magas zenei színvonalat az est folyamán.
„A zenei megszólalásnak az az eszménye született újjá, amelyet a platóni ideák honából Pablo Casals hozott emberlakta földünkre… Ez a hang a semmiből érkezik, és ahogy kiteljesedik, az egész világegyetemet átfogja…” (Kroó György)
Elsőként Dvořáktól hallhattuk Az erdő csendje (no. 5, op. 68) című, eredetileg zongorára írt négykezest, amelyet a Concerto Budapest kíséretében adott elő a csellista Keller András vezényletével. A darab igazi lágy, harmonikus és barátságos kezdésnek bizonyult, mely elővetítette az egész este gondolatmenetét. Perényi koncertjei nem a vad szenvedélyektől és szélsőségektől, hanem az intelligens, tartalmas zenétől válnak különlegessé, amely a nagy kontrasztokat és hangulatváltásokat nélkülözve is képes fenntartani a hallgató érdeklődését. A határozottan érezhető, mégis finom átmenetet az élénkebb intermezzo biztosította a két lírai szakasz között.
A cikk folytatásához kattintson a linkre!
