„Klarinétversenyem a láthatatlan hangok világát próbálja meg felfedezni, vagyis azokat a hangokat kívánja megszólaltatni, melyek a partitúrában nincsenek ugyan leírva, de a hangszerelés által mégis érzékelhetővé, hallhatóvá válnak. A darab címe a 20. századi nagy kvantumfizikus, David Bohm elméletére utal, mely szerint minden, amit a világon érzékelünk, valójában az implicit, rejtett dolgok megnyilvánulása. A darab minden részletében látens, rejtett aspektusok vannak, melyek a következő részekben manifesztálódnak, váratlan, meglepő hangélményt okozva a hallgató számára.” Így fogalmaz új művéről szólván Alessio Elia (1979), aki az elmúlt években számos zeneszerzői díjat elnyert, s akit ma nemzedékének egyik legeredetibb tehetségeként tartanak számon. A római születésű és Budapesten élő komponista versenyművének ősbemutatóján a kortárs zene előadásának két nyitott szellemű és avatott mestere, a szólista Klenyán Csaba és a zenekart irányító Rácz Zoltán szavatol majd a rejtett hangok megszólalásáért.

Támogatja: