A III. (c-moll) zongoraverseny egy hosszas komponálási folyamat eredménye Beethoven középső alkotói korszakának kezdetéről. Egy anekdota szerint Beethoven egyszer sétája közben meghallotta Mozart c-moll zongoraversenye (K. 491) szabadtéri előadásának hangjait, s a vele tartó zongorista-zeneszerzőhöz fordulva e lelkes szavakat intézte: „Cramer, Cramer! Mi sosem leszünk képesek ehhez foghatót írni!” Nem meglepő hát, hogy a zongoraverseny kezdete éppen ennek a zenei előképnek dallamát visszhangozza. A II. (D-dúr) szimfónia keletkezésének éve egy időbe esik végrendeletének megírásával. Beethoven ekkor már tudta, hogy teljes süketség vár rá, a művet mégis tüzes, fiatalos erő, élni akarás jellemzi.