Bensőségesség, szuggesztivitás, intimitás – e jelzők kötik össze a délutáni koncert egyes számait, amelyek valóban Beethoven legszemélyesebb hangú vallomásai. A hangverseny első és utolsó számaként elhangzó két zongoratriót a komponista az Erdődy Anna Mária vendégeként töltött hónapok alatt írta, s a grófnénak ajánlotta hálája jeléül. A D-dúr zongoratrió „Szellem” melléknevét a zeneszerző tanítványától, Carl Czernytől kapta, akit a lassútétel Shakespeare Hamletjének kezdőjelenetére emlékeztette. A két trió közt elhangzó F-dúr vonósnégyes Beethoven utolsó befejezett műve, negyedik tételének felirata – A nehéz döntés – és legelső, énekszólamra írt, nem előadásra szánt kottasora – Muszáj? Igen muszáj! – sokáig rejtély volt a zenetörténészek számára. Úgy gondolták, Beethoven saját halálát sejtette, ám kiderült, ennél sokkal banálisabb a magyarázat: egy koncertbelépőjegyet fizetni nem akaró amatőr csellista szavait idézi, illetve zeneileg korábbi, e szövegre írt mókás kánonját. A triók zongoraszólamát a világ egyik legfoglalkoztatottabb zongoristája, a józan, mégis érzelemdús játékáról ismert Várjon Dénes játssza majd. Hozzá csatlakozik két nem kevésbé emblematikus személyiség: Keller András és Perényi Miklós, a vonósnégyest pedig az év elején nagy sikerrel debütált Hungarian Quartet szólaltatja meg.