Mélyvonós mesterek: Zimmermann / Várdai / Héja

R. Strauss F-dúr románc csellóra és zenekarra, op.13
Bartók Brácsaverseny
--- szünet ---
R. Strauss Don Quixote, op.35

Közreműködik Tabea Zimmermann - brácsa, Várdai István - cselló
Vezényel Héja Domonkos

Két jelentős mélyvonós szólista vendégeskedik ezen a Héja Domonkos által vezényelt koncerten. Telt és zengő brácsahang, előadói szuggesztivitás és tökéletes technikai felvértezettség - ezek az ismertetőjegyek jellemzik az ICMA Év művésze díjával kitüntetett Tabea Zimmermann pódiumjelenlétét, és ha brácsahang helyett csellóhangot írunk, mindez tökéletesen ráillik Várdai István muzsikálására is. Várdai a magyar koncertközönség valóságos kedvencévé és büszkeségévé vált az elmúlt évek során, s szerencsénkre Zimmermann is többször megajándékozott már minket jelenlétével és játékával. A koncert első felében külön-külön vonul majd elénk a két művész: Várdai a 19 esztendős Richard Strauss zenekari kíséretes F-dúr románcát (1883), míg Zimmermann a Bartók által torzóként hátrahagyott, de Serly Tibor által befejezett Brácsaversenyt játssza majd. A második koncertrészben azután együtt muzsikál majd a két szólista és a Concerto Budapest együttese: Richard Strauss Don Quixote című szimfonikus költeményét (1897), azaz lovagi témára írt fantasztikus változatait előadva. E műben a cselló Cervantes regényének címszereplőjét, míg a szólóbrácsa (és a tenortuba meg a basszusklarinét) a botcsinálta, ám annál hűségesebb fegyverhordozó, Sancho Panza alakját idézi elénk.

csatolt fájlok

Műsorfüzet