Tabea Zimmermann egyszerűen szólva a világ egyik legjobb brácsása, kamarazenészként etalon értékű felvételek közreműködője. A hegedű „maszkulin" nagytestvérének megszólaltatói mindig is zenetörténet szerény, „rejtőzködő" sztárjai közé tartoztak - elég csak arra gondolni, Lionel Tertis és William Primrose számára a 20. század legnagyobb zeneszerzői dedikáltak műveket, és bár tehetségük és tudásuk érdemelten predesztinálta volna őket erre, ismertségük a mai napig eltörpül hegedűs kollégáik hírneve mellett. Az est német mélyhegedűse szorgalom és tudás tekintetében méltán hasonlítható a neves elődeihez, ugyanis a művésznő Végh Sándornál mélyítette el tudását a salzburgi Mozarteumban, a nyolcvanas évek elején pedig sorban kiérdemelte több rangos európai zenei verseny - Genf, Budapest, Párizs - díját is. Utóbbi megmérettetéssel kapcsolatban érdekesség, hogy Zimmermann a mai napig az ott elnyert, Étienne Vatelot által 1980-ban készített hangszeren játszik koncertjein és turnéin szerte a nagyvilágban. A művésznő érdeklődési köre kivételesen széles: kortárs zeneszerzők sora írt neki darabot Ligeti Györgytől Wolfgang Rihmig, de a klasszikus repertoárban is otthon érzi magát. Kamarazenei sikereit jelentős részben az Arcanto Quartet tagjaként érte el, játékát közel félszáz lemez dokumentálja - nem kizárólag kamaraműfajban -, ezeken többek között Gidon Kremer, Heinz Holliger, Schiff András, Zubin Mehta és Mischa Maisky partnereként hallható. 2017-ben az ICMA  "Az év művésze"-díjjal jutalmazták.