Abouzahra Amira és Abouzahra Mariam 

Abouzahra Amirát és Abouzahra Mariamot a Virtuózok tehetségkutató verseny résztvevőiként ismerhette meg a nagyközönség. A zenész családból származó testvérpárt kisgyerekkoruk óta körülvette a zene, Amire négy, húga, Mariam pedig mindössze három éves volt, mikor hegedülni kezdett. Kivételes tehetségükről tanúskodik, hogy Amire – a világ több jelentős koncerthelyszíne mellett – nemrég a Berlini Filharmonikusok hangversenytermében koncertezett, és Mariam társaságában Plácido Domingóval is színpadra lépett. Az Abouzahra-testvérek gyakran szerepelnek együtt, és fontos céljuk, hogy a klasszikus zenét saját korosztályukkal is megszerettessék.​

Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr concertone két hegedűre, K. 190 (K. 186E)

A műfajtörténeti leírások többnyire egyetértenek abban, hogy a concertone valamiféle hibrid, illetve átmeneti műfaj a barokk concerto grosso és a klasszikus szimfónia, illetve versenymű között. Az egyes hangszerek vagy hangszercsoportok kiemelt kezelése Haydn 1761-ben írt Napszak-szimfóniáiban (A reggel, A dél, Az este) is megfigyelhető, illetve a concertáló írásmód a 18. század végén népszerűnek számító sinfonia concertanténak is sajátja. A két szólóhegedűre és zenekarra (melyben az oboának és a csellónak is jelentékeny szólófeladat jut) írt C-dúr concertone 1774-ben (esetleg 1773-ban), Salzburgban keletkezett, a pompás, öt kompozícióból álló hegedűversenysorozat (1775) előtt. Elképzelhető, hogy Mozartra ösztönzőleg hatottak itáliai tapasztalatai, például Giuseppe Sarti vagy Josef Mysliveček darabjai. Mozart a mű kottáját magával vitte 1777-1778-as Mannheimot és Párizst érintő utazására, de arra nincs adatunk, hogy a darab zenekari koncerten elhangzott volna. De elzongorázta a Wendling család otthonában, ahol a házigazda megjegyezte, hogy „ez az a mű, amire Párizsnak szüksége van. Aztán előadtam Bagge bárónak is. Teljesen fel volt dobva”.

Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr sinfonia concertante oboára, klarinétra, kürtre és fagottra, K. 297b

Az Esz-dúr sinfonia concertante eredetileg fuvolára, oboára, kürtre és fagottra íródott Mozart négy hangszervirtuóz barátja számára 1778-ban, Párizsban. A művészeket a szerző még Mannheimban ismerte meg, s úgy tervezte, új darabját a párizsi Concerts Spirituels egyik rendezvényén mutatják majd be. A bemutató azonban elmaradt, sőt, a kéziratnak is nyoma veszett. Mozart ugyan néhány hónappal később egy levélben kifejezte szándékát, miszerint újból lekottázná a kompozíciót, erre mégsem került sor. Azt sem tudjuk, ki készítette a mű ma ismert formáját, az oboára, klarinétra, kürtre és fagottra írt változatot.

A MOZART-NAP további koncertjeit ITT TEKINTHETI MEG.