Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr zongoraverseny No. 5, K. 175

Mozart legkorábbi zongoraversenyei más szerzők munkáinak átdolgozásai voltak, első, minden ízében eredeti koncertje az 1773-ban írt D-dúr zongoraverseny. A formálás egyensúlyát, illetve a szonátaforma mozarti stratégiáját tanulmányozó teoretikusok szerint a D-dúr zongoraverseny néhány ebben az időben komponált darabbal (például a „kis” g-moll szimfóniával) együtt jelentős mérföldkő nemcsak Mozart pályáján, hanem a klasszikus stílus fejlődésében is kiemelkedő szerepet játszik. „Elsősorban a forma szimmetriája, a tematikus fejlesztés, a harmóniai felépítés és a ciklus elrendezése, a koherencia, a szervesség és a motivikus munka” szempontjából tekintik jelentékeny daraboknak – írta Maynard Solomon. Mozart nagyon kedvelte e kompozícióját, számos levelében emlegette és élete végéig szívesen játszotta koncertjein. A zárótétel még mozarti léptékkel is sziporkázó, kontrapunktikus játékossága, lendülete egészen lehengerlő.

Wolfgang Amadeus Mozart: g-moll szimfónia No. 25,  K. 183

Mozart korai g-moll szimfóniáját a későbbi, 550-es számú g-moll szimfóniától való megkülönböztetés miatt „kis g-moll” szimfóniaként szokták nevezni. E „kis” jelző dacára a szimfónia műfajában ez Mozart első igazán nagy szimfonikus munkája, 1773-ban, közvetlenül bécsi utazása után komponálta Salzburgban. Az 1760-70 évek fordulóján Haydn („Lamentatione”, „Gyász”, „Búcsú”, „La passione”) és a Bécsben működő Vanhal is több, jellegzetes tónusuk miatt utólag Sturm und Drang szimfóniának nevezett darabot komponált, melyek minden bizonnyal hatottak a 17 éves mesterre. A kompozíció modernkori népszerűségéhez nagyban hozzájárult Milos Forman Amadeus című filmje is, melynek nyitóképsorai alatt az első tétel jellegzetes, szenvedélyesen zaklatott főtémája szólal meg.

A MOZART-NAP további koncertjeit ITT TEKINTHETI MEG.