Takács-Nagy Gábor

Vendégművész

Budapesten született, nyolcéves kora óta hegedül. A Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatójaként 1979-ben első díjat nyert a Hubay Jenő hegedűversenyen, ezután Nathan Milsteinnél tanult. Kamarazene-tanárai Rados Ferenc, Mihály András és Kurtág György voltak. 1975 és 1992 között alapítója és vezetője volt a világhírű Takács Kvartettnek, és olyan legendás művészekkel szerepelt együtt, mint Yehudi Menuhin, Solti György, Isaac Stern, Paul Tortelier és Msztyiszlav Rosztropovics. Több felvételt készített a Decca és a Hungaroton számára. 1996-ban Várjon Dénessel és Szabó Péterrel megalapította a Takács Zongorás Triót. Ugyanezen év óta a Genfi Konzervatóriumban a vonósnégyes szak professzora. Rendszeresen ad mesterkurzusokat több nemzetközi akadémián. 1998-ban Tuska Zoltánnal, Papp Sándorral és Perényi Miklóssal megalakította a Mikrokozmosz Vonósnégyest. 2008-ban arra vállalkoztak, hogy Bartók összes vonósnégyesét felveszik. 2001-ben kezdett vezényelni, ami mára fő tevékenységévé vált. 2005-ben alakította meg a Camerata Bellerive vonószenekart, amelynek székhelye az évente megrendezett genfi Bellerive Fesztivál, ahol művészeti vezetőként is dolgozik. 2007-ben nevezték ki a Verbier Fesztivál Kamarazenekara zeneigazgatójának. Szintén 2007 óta első számú vendégkarmestere a Concerto Budapestnek és a MÁV Szimfonikus Zenekarnak, valamint rendszeresen vezényli az Irish Chamber Orchestrát. 1982-ben Liszt-díjat kapott. 2017-ben Bartók–Pásztory-díjjal, 2021-ben pedig Magyarország Érdemes Művésze díjjal és Prima Primissima díjjal tüntették ki. Világszerte a magyar zene, különösen Bartók Béla művei egyik legavatottabb előadójának tartják.