„Egy álmom válik valóra” – interjú Mohai Bálint fagottművésszel

A Concerto Budapest szimfonikus zenekar március 3-i Mozart-napjának nyitókoncertjén csendül fel az örök érvényű mester Esz-dúr sinfonia concertantéja oboára, klarinétra, kürtre és fagottra (K. 297b). Ennek apropóján beszélgettünk az együttes szólamvezetőjével.

fotó: Környei Attila

Miért éppen a fagott lett a hangszere?

Zongorával kezdtem, mint sokan mások. Aztán a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolába jártam, és úgy volt, hogy talán énekes lehet belőlem, csak a hangszálamon ideiglenesen kialakult egy csomó, és ezt követően kerestem olyan fúvós hangszert, amin „énekelni” is lehet. Édesapám is fagottművész, ami fiúgyermekként fontos hatásnak bizonyult számomra.

Sok más hangszer kiemelkedő művészeinek a játéka is megerősítette bennem, hogy tényleg ezt a pályát kell hivatásszerűen művelnem.

A hegedűt is nagyon szeretem, és már annak idején is megpróbáltam, amennyire lehet, „áthegedűsíteni” a fagottozásomat, hogy minél kifejezőbb hangvétellel játsszak, és a szólisztikus mivoltát erősítsem e fúvós hangszernek.


Concerto Budapest – Ligeti Ensemble (Benyus János, Tóth Bálint, Klenyán Csaba, Kaczander Orsolya, Ella Dániel) (Fotó/Forrás: Budapest Music Center)

 

Sokféle formációban zenél. Melyik áll a legközelebb a szívéhez?

Mindenevőnek tartom magam: a zenekari continuojátéktól a szólóművek előadásáig mindent nagyon szeretek. Az Operaházban kezdtem a karrieremet, és 2019 óta vagyok a Concerto Budapest szólamvezetője. Emellett a zenekar művészeivel fúvósötösben is szoktunk muzsikálni, mely a Concerto égisze alatt működő Ligeti Ensemble részét képezi. Fix formáció még az életemben a Budapest Fagott Trió, amit én alapítottam. Nagyon érdekes hangzásvilág három fagottnak a játéka, mivel e hangszernek olyan óriási a hangterjedelme, hogy lényegében mindent meg lehet szólaltatni vele. Ott a két partnerem Bánfi József és Tüske Aladár, akik az Operaházban voltak a szólamtársaim. Ezenkívül játszom még a Musiciens Libres együttesben, amely nagyon érdekes formáció. Nyolc-kilenc ember, gitártól a hárfán át a zongoráig és fúvósokig, velük elég aktívan zenélünk. De a Concertóban is sok lehetőség van mindenféle kamaraformációnak a megszólaltatására. Ez egy zenei műhely, zenei otthon, ami tényleg annyira kiszolgálja a tagok igényeit, hogy nem is nagyon találkoztam más ilyen zenekarral, még külföldön sem. Nagyon nagy örömmel élem meg itt a zenei hivatásomat.


Horváth Béla, Mohai Bálint, Klenyán Csaba, Tóth Bálint és Mihail Pletnyov (Fotó/Forrás: Mudra László)

Milyen viszony fűzi Mozart Esz-dúr sinfonia concertantéjához?

Nagyon mély a kapcsolatom vele, és szép emlékem van az első alkalomról, amikor előadhattam. Akkor mutatkoztam be úgy igazán a Concerto Budapestben, 2019 márciusában, akkor is Mozart-nap volt, először erre hívott meg Keller András. A zenekarban is játszottam, és szólistaként is közreműködhettem. Szólamvezető kollégáimmal, Klenyán Csabával, Tóth Bálinttal és Horváth Bélával adtuk elő a művet. Már az első pillanattól óriási élmény volt tanulni tőlük a közös játék során. Amellett, hogy barátok és kollégák vagyunk, nekem ez folyamatos inspirálódás. És most újra előadjuk a művet a Concertóval. Az oboaszólamot ezúttal is Horváth Béla játssza, aki eszméletlen nagy mester, a kürtös és a klarinétos pedig a Berlini Filharmonikusoktól jön: nagyon nagy lehetőség, hogy együtt játszhatok Stefan Dohrral és Wenzel Fuchsszal.

Az, hogy amit csak lehet, eltanuljak a játékstílusukból. Ezzel egy álmom válik valóra.

Berlinben tanultam mesterszakon, ott éltem majdnem hat évig, és nagyon aktívan jártam a Berlini Filharmonikusok koncertjeire, és sokszor gyakoroltam is a Filharmóniában, mert nagyon laza volt a rendszer, és simán be lehetett menni diákként. Nemegyszer össze is futottam Wenzellel és Stefannal. Nagyon nagy várakozással nézek a közös munka elé.

Szerző: Szigeti László Fidelio.hu