Mona Dániel, a Kroó György Zeneiskola zeneirodalom tanára elvitte két osztályát a Zeneakadémiára, Rácz Zoltán és a Concerto Budapest hangversenyére május 4-én. A diákok feladata egy beszámoló vagy kritika írása volt, ezekből az írásokból szemezgetünk. Hamar kiderült ugyanis, hogy a házi feladatok tele vannak éles és kendőzetlenül őszinte megfigyelésekkel.

„Elkezdtem keresgélni a Zeneakadémia növendékei által jól ismert »kék gömböket«, és addig kutakodtam és keresgéltem, amíg mindet meg tudtam simogatni (az egyik helyen, ahol éppen egy másik koncert zajlott, a jegyszedő lány azt mondta, hogy ha nagyon csendben osonok fel, akkor felszaladhatok megsimogatni az egyik ottani gömböt). Nagy örömömre sikerült mindegyiket (összesen 22 darabot) megsimogatnom!!!” (Gere Viki)

„A bejáratnál egy lant van kirakva kövekből, ami a művészetek, különösen a zene jelképe. A lant motívum eredetileg a görög kultúrából származik, ahol Apollón a jóslás és a művészetek istenének a jelképe. Egy másik érdekesség is kötődik Apollónhoz, mégpedig, hogy az istenség állata a hattyú, ezeket pedig kis szobrok formájában megtalálhattuk koncert teremben.” (Székely Kata)

Berlioz / Debussy / Ligeti / Ravel - 2019.05.04. (Fotó/Forrás: Benkő Sándor / Concerto Budapest)

„Én fuvolázni tanulok, így jól megnéztem a fúvósokat (piccolo, fuvola, klarinét, tuba). Anyukám megjegyezte, hogy a fuvolások nem egyenesen tartották a fejüket, hanem hasonlóan, mint ahogy én szoktam, pedig a fuvolatanárom mindig mondja, hogy emeljem feljebb a fejemet.” (Gere Viki)

„Nekem ebben a darabban az angolkürt által játszott szerelmi témának a dallama tetszett a legjobban. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy mennyivel hangosabb a szimfonikus zenekar élőben, mint felvételről, és hogy mennyire váratlanul ért, amikor egy halkabb rész után berobbant a teljes szimfonikus zenekar.” (Dudás István)

„Az egész zenemű összhangban van, és az ember értetlenül ül, hogy ez a zene 175 éves, de olyan magával ragadó és olyan modern, hogy nem lehet elhinni. Ez a darab a bizonyíték, hogy Hector Berlioz (…) egy igazi tehetség.” (Cseke Zoé)

„Amikor az angolkürt játszotta a szólóját, szinte mintha lebegtem volna a levegőben, és az angolkürt hangjai körülöttem táncoltak volna. Viszont kicsit rövidnek tartottam, mert ez így olyan volt, mintha hirtelen megállították volna a karnevált, ami egy kicsit nem tetszett.” (Hidasi Kincső)

Berlioz / Debussy / Ligeti / Ravel - 2019.05.04. (Fotó/Forrás: Benkő Sándor / Concerto Budapest)

„Volt egy vicces kürtös bácsi, aki még akkor is a hangszerével ügyködött, amikor a többiek már elkezdték a koncertet, és ő még nem következett, viszont ott a koncert alatt tisztogatta meg és vizsgálgatta a hangszerét, például a nyálat is akkor tisztította ki. Anyukámmal – aki szerint lehet, hogy ő a zenekar ügyeletes bohóca – megbeszéltük a szünetben, hogy olyan vicces dolgokat csinált, mint a filmekben Mr. Bean szokott.” (Gere Viki)

„A szirének nekem egy kicsit fülsiketítő volt, ahogy az énekesnők nagyon magas hangon énekeltek valami értelmetlen dolgot.” (Drávai Kitti)

„A zeneszerző hangszerként használta a női kórust. Amikor becsuktam a szemem, olyan érzésem volt, mintha a zenekar része lett volna.” (Billédi Boglárka)

„A Felhőknél a tempó lassú volt, és ráadásul sötét volt a fényerő a teremben. Egy ilyen környezetben az nagyon könnyen el lehet aludni az embernek. Sőt, egy ázsiai öreg bácsi be is aludt, hirtelen horkolt egyet, amire a nézők egyharmada odanézett.” (Ma Wei Tibor)

„A Felhők állandó mozgásban lévő, egymásba átúszó dallamai elmerengésre késztették a hallgatóközönséget (olyannyira, hogy a hátunk mögött a tétel közepe felé halk, de kitartó horkolás hangzott fel, és tartott egészen addig, míg a tettes szomszédjai rá nem szóltak).” (Moussong Zsuzsanna)

(Doktor Rebeka)

„Itt a hangversenyen az én figyelmem egy fiatal csellós nőre szegeződött, akinek a mozgását az egész darab alatt rettentő érdekesnek találtam. A nő szabályosan egybeolvadt a zenével és a hangszerével. Ő és a cselló úgy mozogtak együtt, mintha a cselló nem egy külön álló tárgy lenne, hanem a nő harmadik kezét képezné. Eggyé vált vele. Ez számomra gyönyörűséges látványt nyújtott.” (Székely Kata)

Berlioz / Debussy / Ligeti / Ravel - 2019.05.04. (Fotó/Forrás: Benkő Sándor / Concerto Budapest)

„A második érdekesség pedig a harmadik noktürnben, a Szirénekben található. Itt ugyanis női énekkar énekel (imitálva ezzel a szirének gyönyörű hangját), csak az éneknek nincs szövege. Nekem a kis hableány, Ariel jutott eszembe róla, de egész pontosan nem tudnám szavakba önteni, hogy mit éreztem akkor. Őszintén szólva leírhatatlan érzés volt. Már csak ezért is megérte elmenni.” (Oláh Zsófi)

(Hegedűs Ádám)

„Érdekes volt hallgatni, ahogy a közönségre a tételek közti szünetben köhögő roham tört, és ez gyakorlatilag járványszerűen terjedt a teremben.” (Frankó Gergely)

Berlioz / Debussy / Ligeti / Ravel - 2019.05.04. (Fotó/Forrás: Benkő Sándor / Concerto Budapest)

„Ezután egy kb. húsz perces szünet következett. Beálltam a büfé sorába és vártam, hogy sorra kerüljek, de mire sorra kerültem addigra megvették pont előttem az utolsó dolgot, amit szerettem volna – egy perecet. Ezért az utolsó két darabra éhesen mentem vissza, így elrondítva a kedvemet mindenhez.” (Drávai Kitti)

„Nekem olyan érzésem volt, mintha a két téma »versenyezne« egymással: hol egyik, hol másik volt jobban hallható. Szerintem a végén az órák nyertek. (…) Nekem ez a darab nem igazán tetszett, mert még nem nőttem fel Ligeti művészetéhez.” (Dudás István)

„Ligeti darabját annak ellenére, hogy sok reményt tápláltam iránta, elszomorítóan rossznak találtam.” (Novák Róbert)

„A szünet után elkezdődött Ligetitől az Órák és felhők. Igazából az egész koncertből ez tetszett a legjobban. Először amikor hallottam az órán, nagyon nem tetszett, sőt kicsit féltem tőle. De többszörös meghallgatás után nagyon megszerettem. A hamisnak tűnő hangok és az elmosódott női hangok nagyon jó bizsergető érzést váltottak ki bennem.” (Zheng Roland)

„... olyan érzésem volt, mintha víz alatt beindult volna egy riasztórendszer, aztán meg mintha felszínre érve egy tömeg kellős közepébe csöppentem volna, ahol mindenki más-más nyelvet beszél, de a szavak és mondatok összefolynak...” (Oláh Zsófi)

Berlioz / Debussy / Ligeti / Ravel - 2019.05.04. (Fotó/Forrás: Benkő Sándor / Concerto Budapest)

„Ha valaki űrutazásra vágyik, akkor ajánlom neki, hogy hallgassa meg ezt a darabot. (…) Kicsit már úgy érezzük magunkat, mint akiket hipnotizálni akarnak a zenével. De minden furcsasága mellett egészen páratlan. És ami biztos az az, hogy nem sok ilyen zenét hall az ember az életében.” (Cseke Zoé)

„Ahogy Salvador Dalí képein folynak el az órák, úgy volt ez is bizarr élmény, soha nem hallottam még hozzá hasonlót. Szinte egy hanghullám vibrálásával kezdődött, és futurisztikus hallucináció maradt bennem végig. Elém tárult egy féléber, (…) az álomvilágot kereső robottá vált emberek képe.” (Doktor Rebeka)

„Valószínűnek tartom, hogy sokan nem készültek arra, hogy hasonló művet fognak hallani; és ez sustorgást, telefonnézegetést, köhécselést váltott ki a nézőközönség sok tagjából.” (Moussong Zsuzsanna)

Nemes László Norbert és Rácz Zoltán (Fotó/Forrás: Benkő Sándor / Concerto Budapest)

„Egyvalakit sajnáltam, a dobost, aki 15 percig ugyanazt a ritmust dobolta.” (Novák Róbert)

„Az egész darab alatt két dolog járt a fejemben. Az egyik az, hogy vajon hogyan lehet az, hogy a dobos több mint negyedóráig bírja egyhuzamban játszani az ostinatót. Én biztosan belekavarodnék, vagy a felénél lebénulna a karom. A másik dolog, ami szöget ütött a fejemben, hogy milyen jól lehet erre a darabra táncolni.” (Kreiter Jacklin)

Nemcsak a zenekarból, hanem a közönségből is láttam embereket, akik beleélték magukat a zenébe. A végén vettem észre, hogy igazából én is ezt csinálom. Egyértelmű, hogy a vége volt a legjobb, mert ott minden hangszer teljes erővel muzsikált. (Billédi Boglárka)

„Az elejétől kezdve egyre több hangszer játszik, ami feldobja az egésznek a hangulatát. Olyan jól eljátszotta a zenekara fokozatos hangnövelést, hogy észre se lehetett venni. Majd a végén volt egy finálé rész, ami már eltér a megszokott ritmustól, és az egész egy tiszta káosznak tűnik. Annyira magával ragad ez a zene, hogy már elképzelni sem tudok hozzá semmit, csak elmerülök a zenében. (…) Őszintén, én nagyon elégedett voltam ezzel a koncerttel, és ha tehetném többször is meghallgatnám.” (Hidasi Kincső)

Az eredeti cikkért kattintson a linkre!