A Magyar Kincsek sorozat legújabb epizódjában három korszak klasszikusaival találkozhatnak. Többek között felcsendül Goldmark a-moll hegedűversenye is. A hegedű-szólistával, a nemzetközi hírű Giovanni Guzzoval beszélgettünk. Szatmári Róbert interjúja.
Venezuelában született. Hogyan került kapcsolatba a klasszikus zenével?
Nagy szerencsém volt, hogy egy olyan országban születtem, amelyben akkoriban egy egész generáció foglalkozott komolyan a klasszikus zenével. Lélegeztünk, éltünk és szerettük minden formában zenét, hatalmas öröm volt, hogy másokkal együtt zenélhettünk, átlépve az összes fizikai és társadalmi határvonalat.
Ön szerint hegedűsként mi a legfontosabb? A technikai tökéletesség vagy a zeneszerző üzenetének közvetítésének képessége?
Úgy gondolom, hogy minden előadó az érzések szállítója; olyan érzéseké, amelyeket a zeneszerző a kottán keresztül ábrázol. Mi vagyunk azok, akik célba juttatjuk őket, azért, hogy a közönség átélje mindezt, álmodozzon. Tehát bizonyos szempontból a technikának a zene célját kell szolgálnia, és soha nem fordítva. Előadóként legyőzzük az akadályokat annak érdekében, hogy az üzenetet a lehető legvilágosabban és közvetlenül továbbítsuk a közönség számára. Mint egy zenei 5G hálózat!
Nem ez az első koncertje Takács-Nagy Gáborral. Mesélne valamit az együttműködésükről?
Gábor számomra olyan, mint egy zenei apa. Ő volt az egyik leginspirálóbb művész, akivel valaha találkoztam, és átadta ezt a hihetetlenül gazdag zenei hagyományt, amely Magyarországon létezik. A zene iránti odaadása és szeretete továbbra is inspirál minden egyes alkalommal, amikor együtt dolgozunk.
Milyen a viszonya a Goldmark hegedűversenyhez? Milyen benyomásai vannak szólistaként?
Igazán nagy öröm volt felfedezni ezt a darabot. Nagyon fiatalon találkoztam vele egy régi Nathan Milstein felvételen, és azt gondoltam, mennyire szép, de milyen nehéz darab! Azóta volt elég időm felfedezni és megtanulni, olyan, mintha újból kezembe akadt volna egy elveszett drágakő.
Az elő közvetítés IDE kattintva érhető el
