A Concerto Budapest és az Örkény Színház különleges együttműködésbe kezd INZERT néven, melyben az évad folyamán a zenekar Müpában hallható előadásain az Örkény Színház művészei olvasnak fel a zenei anyaghoz illesztett irodalmi alkotásokat. Mácsai Pált az együttműködés kapcsán a klasszikus zenéhez fűződő viszonyáról, a színház és a zene kapcsolódási pontjairól és a Keller Andrással való barátság történetéről kérdeztük.
fotó: Horváth Judit
– Hogyan viszonyul ön a komolyzenéhez?
– Elég szorosan. Gyerekkoromban csak ezt hallottam. Apámnak tulajdonképpen munkaeszköze volt, hiszen otthon dolgozott, és a műteremben mindig forogtak a lemezek. Ő egy „későn jött hős” volt, Don Quijote-i alkat, sok más szempont mellett zenében is: ami Schubert után történt, hidegen hagyta. Sok-sok preklasszikust hallgatott, Bachot, Vivaldit, és Beethoven kivételével a bécsi klasszikusokat, Mozartot főleg, de Schubertet is, néha elmerészkedett Schumannig, bár az már modernnek számított nála.
– Beethovent miért nem?
– Azt mondta, azért, mert állítgatni kell közben a hangerőt.
– Hogyan hatott ez a közeg a zenei ízlésére?
– Mivel klasszikus zene vett körül, én meglepődtem 10 éves korom körül, hogy az osztálytársaim mást hallgatnak, és hogy ennek a másnak – vagyis a rockzenének – hány válfaja, előadója, nagy és ágas-bogas kultúrája van. Ez engem is beszippantott, de közben kötődtem a komolyzenéhez is, négy okból. Egyrészt tetszett és gyönyörködtetett, másrészt kötődtem a bátyám révén, aki akkor már zenei pályára készült, zongorázott, folyton koncerten ült, hol jeggyel, hol belógva, és sokszor vitt engem is, aztán kulcsszerepe volt ebben Ungár Istvánnak a Kölcsey Gimnáziumban, aki zenetörténetet tanított, mégpedig legendásan, a negyedik ok pedig a szerelem volt.
A teljes interjú Mozart Planet blogunk IDE kattintva olvasható.
