Fotó: Mudra László

2023-ban Ligeti György születésének századik évfordulóját ünneplik világszerte, míg Kurtág György még velünk van kilencvenhét évesen, és még mindig komponál. Aimard és Keller sokat tanult tőlük. Keller továbbviszi filozófiájukat „magyar hangsúlyos” gondolkodása és a Concerto Budapest vezénylése által. „Nagyon erős a zenekar identitása. Minden hangnak jelentést kell kifejeznie. Ezért küzdök mindennap, ezért normális, hogy hajtom a zenészeket, mert mindegyikük jobb akar lenni napról napra. A még több megkövetelésével keressük a saját hangunkat, a saját értelmezésünket. Fontos, hogy ne maradjunk a zene felszínén, mert ha az ember csak utánoz valamit, az még nem az övé.” Peter Quantrill írása ITT olvasható.

Szeptember 12-17. között Pierre-Laurent Aimard és Berecz Mihály zongoraszólójával hat helyszínen, három különböző programmal jelenik meg a Concerto Budapest az Egyesült Királyság és Írország legpatinásabb koncerttermeiben, Croydon, Guildford, London, Cheltenham, Edinburgh és Dublin városában. Keller András kiemelkedő jelentőségűnek tartja a turnét, amelyen Bartók, Liszt, Rachmaninov, Csajkovszkij, Beethoven és Mozart műveit szólaltatják meg.

A zenekar 2022-es nagy-britanniai turnéjának sikerét mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy a világ egyik legnagyobb klasszikus zenei ügynöksége, az IMG Artists meghívására a zenekar ismét meghívást kapott, hogy a kivételes tehetségekben gazdag magyar klasszikus zenei élet meghatározó szereplőjeként újabb koncerteket adjon a szigetország közönségének.

A közelgő turnéról Keller András így nyilatkozik:

„Az elmúlt 7 évben rengeteget voltam Angliában, hisz a londoni Guildhall School of Music and Drama professzora vagyok ma is, mondhatom, hogy hazajárok, éppen ezért örömmel megyek és nagyon várom a turnét. A tavalyi nagy-britanniai szereplésünk rendkívül sikeres volt, a brit közönség rendkívül szakértő, felkészült, mindig komoly figyelmet kapunk tőlük. Azt várom, hogy a tavalyihoz hasonlóan olyan koncertek lesznek, ahol meg tudjuk mutatni a szívünket, és azt szeretettel fogadja a közönség.

A 2022-es turnéról Csabai Máté így tudósított a Fidelio hasábjain:

„Keller András nem az a művész, aki otthonhagyná a zenekarát, hogy egymaga turnéra menjen.” – írja. „2007-ben vette át az előtte mostoha sorsú együttes vezetését, azóta három németországi és öt nagyszabású ázsiai turnéra kapott meghívást, de eljutottak Szerbiába, Oroszországban Pendereckivel együtt játszottak, és négyszer turnéztak Franciaországban, visszatérő vendégei a Folles Journais Fesztiválnak. Ázsiában Kína, Japán, Taiwan, Thaiföld és Korea nagy koncerttermeiben és fesztiváljain léptek fel, legutóbb három évvel ezelőtt Kínában és Dél-Koreában zenéltek – oda szintén elkísérhettem őket.” – írja beszámolójában a tudósító, majd így folytatja: „Számos erénye van ennek a zenekarnak, de a legfőbb, hogy tagjai egyénenként is nagy művészek, akik „egymás vállán állva”, egymásra figyelve muzsikálnak. Talán blődnek tűnik, amit írok, de nem minden szimfonikus zenekarról mondható el. Biztos vagyok benne, hogy a brit közönség is észrevette a zenekar elevenségét – a Times kritikusa „egymásra mosolygó” muzsikusokról írt, egy másik hallgató szerint az együttes „dream team”, álomcsapat –, az pedig máris örömhír, hogy az IMG Artists már akkor visszahívta a Concerto Budapestet egy újabb turnéra, amikor még az edinburgh-i repülőtéren várakoztunk.”

A 2023-as visszatérés kapcsán Szabó Stein Imre, nemzetközi stratégiai főtanácsadó kifejti, a valóban jó zenekarok egyik lefontosabb dolga mind a saját érdekükben, mind az országuk kulturális érdekében, ha mennek turnézni. A turnék világa szerteágazó, a helyszínek között a nagy-britanniai helyszínek elsődlegesnek tekinthetők, ennek kulturális és piaci okai vannak. A Concerto Budapest egyértelműen a világ legjobb zenekarai között van, a turné ilyen értelemben tekinthető egy olyan vállalkozásnak, melynek során mindez ismertté és láthatóvá válik.  „Az, hogy a zenekar az  IMG Artists-szal szervezi a turnét, önmagában rangot jelent, a helyszínek egyértelműen elsőrangúnak tekinthetők, közülük kiemelném a londoni Cadogan Hallt, ahol a tavalyi turnénk kezdődött, de az Edinburgh-i Usher Hall és a Dublini National Concert Hall is kiemelkedő jelentőséggel bír. A válogatott és rendkívül hozzáértő közönség, a szaksajtó és az iparági szereplők körében olyan koncentrációt találunk, amely rendkívül hatékonyan tud hozzájárulni ahhoz, hogy valóban ismertté váljon a zenekar nemzetközi szinten. Anglia a legfontosabb ugródeszka a világ felé. Önmagában az, hogy 2022-ben sikerült bejutni az angliai piacra, nagy sikerrel zártuk a turnét komoly sajtóvisszhanggal, tulajdonképpen mindezt megalapozta. Sajátságos módon azt gondolom, hogy mivel, mint egy mesében, még a reptéren voltunk, amikor visszahívtak minket erre a 2023 szeptemberi turnéra, bizonyos értelkemben nehezebb dolga lesz a zenekarnak. Akkor a váratlan meglepetés erejével olyan hangzást, életet, érzelmet tudtunk bevinni a koncerttermekbe, amire felkapták az emberek a fejüket. Most már, a múlt évben bemutatkozott zenekart fognak látni, és véleményem szerint a nüanszokra, a művészi megvalósíts egyediségére, és továbbra is a hangzásra fog figyelni a közönség.”

A turné kommunikációjával kapcsolatban így fogalmaz: „A magyar kultúra üzenete mellett konkrétabb üzenetet is szerettünk volna hordozni, ez Keller Andráshoz és a Concertóhoz is kötődik. A májusban megrendezésre került a Ligeti 100 programsorozat során Kurtág György Ligetihez írt legutóbbi művét a Concerto Budapest mutatta be Keller András vezényletével. Ez a megtisztelő felkérés egyértelműen annak köszönhető, hogy Keller Andrásnak Kurtág egyik kedvenc tanítványaként közvetlen, élő kapcsolata volt Ligetivel is. Erre a gondolatra felfűzve jelenik meg az idei turné kapcsán a nemzetközi sajtóban Keller András. Nem véletlen, hogy Spectator újságírója a Ligeti 100 eseménysorozat kapcsán azt elemzi, mennyire megdöbbentő és kivételes jelenség nyugat-európai szemmel, hogy egy kortárs mű bemutatóját, és egy ehhez kapcsolódó egész napos eseményt teljes egészében élőben közvetíti egy ország vezető köztelevíziója. Ezzel egyidőben született egy komoly összegző cikk a The Guardianban is, melyből egyértelműen és nyilvánvalóan kiderül, hogy Magyarország zeneileg megkerülhetetlen, és nagyon erős, élő zenei kultúrával rendelkezik.”

Keller Andrással a BBC My Hero című rovatában is készült interjú, ahol egy saját maga által választott példaképéről kérdezték. „Kurtág György a legfontosabb iránymutató a zenei életemben - ő a zenei apám, ahogy Bartók az anyanyelvem. Hegedűszólistaként és kamarazenészként abban a szerencsében volt részem, hogy 14 éves koromtól Kurtágtól tanulhattam.” – nyilatkozza, majd így folytatja: „Nem hiszem, hogy Kurtág a hagyományos értelemben vett kortárs zene irányából lenne megközelíthető.  Nálam ez a folyamat fordítva történt: Az ő zenéjén keresztül kerültem közelebb a régi mesterekhez.” A Concerto Budapest ennek a gondolatnak a mentén érkezik meg 2023-ban a szigetországba, egy nagyon megalapozott és széles repertoárral rendelkező zenekarként, mely a legnagyobb és legeredetibb előadója a 20. sz-i, illetve a kortárs zenének.

Keller András a róla elnevezett híres vonósnégyes alapítójaként és vezetőjeként, illetve a Budapesti Fesztiválzenekar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertmestereként szerzett hírnevet. 2007-ben aztán elment egy meghallgatásra, amelyet a budapesti Telekom Zenekar karmesteri posztjára írtak ki. Az együttest egy évszázaddal korábban alapították Postás Szimfonikus Zenekar néven, és korábban állami tulajdonban volt. A világ számos pontjáról érkező jelöltek közül Keller kapta meg az állást, majd nemsokára közölték vele, hogy nincs több pénz. A karmester – ahogy ő maga mesélte telefonbeszélgetésünk során – megoldotta a dolgot: „Nagyon büszke vagyok, hogy a következő három évben a zenekar megkapta a támogatást. Személyes sikernek éreztem, hogy ez a hatalmas cég, amely úgy döntött, nem támogatja a klasszikus zenét, hitt bennem.”

A támogatást végül 2010-ben vonták meg. „Tényleg hagyni kell, hogy Magyarország második legrégibb zenekara meghaljon? Nagyon kevés időm volt a döntésre, alig több mint egy nap.” Saját forrásból és a zenekari tagok jóindulatával élve újraalakította az együttest Concerto Budapest néven. Néhány hónappal később, amikor már pengeélen táncolt a zenekar, szavazást tartottak a jövőjéről. Mindenki igennel voksolt. „Ez különleges erőt adott nekünk – emlékezett Keller. – Megmutattuk magunknak és a világnak: azt akarjuk, hogy a Concerto Budapest győzzön.”

És győztek is, évadról évadra, visszaszerezve az elvesztett állami támogatás nagy részét,  2012-ben pedig állami finanszírozású zenekar lettek. A szokásos szimfonikus hangversenyek mellett a Concerto Budapest programjához tartozik tizenkét órán át tartó előadásaival az új zene évente megrendezett fesztiválja, vagyis a Hallgatás Napja. „Fontos, hogy a zenészek különböző stílusokban mélyülhessenek el. Sosem hittem azokban a muzsikusokban, akik a kortárs zenében jónak tűnnek, de nem tudnak Mozartot játszani.”

Ez az erőteljes ambíció és vízió fémjelezte a Keller Quartet munkáját is, mégpedig Bach és Kurtág, Ligeti és Barber, Beethoven és Knaifel frissességet hozó egymás mellé helyezésével. Mindegyik koncertet megörökítette az utókor számára az ECM. Abból, ahogy valaha Kurtág és Ligeti a legnagyobb képzelőerőt és energiát várta el a próbákon Keller Andrástól és kollégáitól, Keller megtanulta, hogyan hozza ki a legjobbat a Concerto Budapest zenészeiből. „Amikor a kvartett próbál – gondolkozik el –, az a legszebb, legbensőségesebb és a legnehezebb munka, amit el tudok képzelni. Egy zenekar esetében más a helyzet. A zenészeknek olykor úgy kell viselkedniük, mintha katonák lennének, máskor meg mintha egyéniségek vagy éppen együtt játszó csoportok volnának. Meg kell találniuk a céljukat, a mi célunk pedig, hogy hallgassuk őket.”

Beszélgetésünk előtt Keller András Beethoven VII. szimfóniáját próbálta. A második, Allegretto tételről azt mondja, rá kell vennie hatvan zenészt, hogy úgy szólaltassák meg, mintha a lehető leghalkabb énekhangot adnák ki. „Ez egy csoda. És úgy gondolom, az, hogy ez a csoda megtörténjen, most fontosabb, mint bármikor. Mélyen hiszem, hogy a zene megmentheti a világot. A zene meg tudja mutatni az embereknek, hogy merre menjenek. Ha a közönség semmit sem tud a zenéről, akkor is nagyon tisztán képes megkülönböztetni azokat az előadókat, akiknek van mondanivalójuk, azoktól, akik csak eljátsszák a hangokat. Ezt tanultam Kurtágtól, Rados Ferenctől, Végh Sándortól, akik szüntelenül keresték a zene igazságát. Engem így tanítottak, és ezt próbálom továbbadni.

Mindenki igennel voksolt. „Ez különleges erőt adott nekünk – emlékezett Keller. – Megmutattuk magunknak és a világnak: azt akarjuk, hogy a Concerto Budapest győzzön.”

És győztek is, évadról évadra, visszaszerezve az elvesztett állami támogatás nagy részét,  2012-ben pedig állami finanszírozású zenekar lettek. A szokásos szimfonikus hangversenyek mellett a Concerto Budapest programjához tartozik tizenkét órán át tartó előadásaival az új zene évente megrendezett fesztiválja, vagyis a Hallgatás Napja. „Fontos, hogy a zenészek különböző stílusokban mélyülhessenek el. Sosem hittem azokban a muzsikusokban, akik a kortárs zenében jónak tűnnek, de nem tudnak Mozartot játszani.”

Ez az erőteljes ambíció és vízió fémjelezte a Keller Quartet munkáját is, mégpedig Bach és Kurtág, Ligeti és Barber, Beethoven és Knaifel frissességet hozó egymás mellé helyezésével. Mindegyik koncertet megörökítette az utókor számára az ECM. Abból, ahogy valaha Kurtág és Ligeti a legnagyobb képzelőerőt és energiát várta el a próbákon Keller Andrástól és kollégáitól, Keller megtanulta, hogyan hozza ki a legjobbat a Concerto Budapest zenészeiből. „Amikor a kvartett próbál – gondolkozik el –, az a legszebb, legbensőségesebb és a legnehezebb munka, amit el tudok képzelni. Egy zenekar esetében más a helyzet. A zenészeknek olykor úgy kell viselkedniük, mintha katonák lennének, máskor meg mintha egyéniségek vagy éppen együtt játszó csoportok volnának. Meg kell találniuk a céljukat, a mi célunk pedig, hogy hallgassuk őket.”

Beszélgetésünk előtt Keller András Beethoven VII. szimfóniáját próbálta. A második, Allegretto tételről azt mondja, rá kell vennie hatvan zenészt, hogy úgy szólaltassák meg, mintha a lehető leghalkabb énekhangot adnák ki. „Ez egy csoda. És úgy gondolom, az, hogy ez a csoda megtörténjen, most fontosabb, mint bármikor. Mélyen hiszem, hogy a zene megmentheti a világot. A zene meg tudja mutatni az embereknek, hogy merre menjenek. Ha a közönség semmit sem tud a zenéről, akkor is nagyon tisztán képes megkülönböztetni azokat az előadókat, akiknek van mondanivalójuk, azoktól, akik csak eljátsszák a hangokat. Ezt tanultam Kurtágtól, Rados Ferenctől, Végh Sándortól, akik szüntelenül keresték a zene igazságát. Engem így tanítottak, és ezt próbálom továbbadni.

A Concerto Budapest mindezt be is bizonyította az Egyesült Királyság közönségének tavalyi egyhetes turnéjuk keretében, amikor is Angela Hewitt közreműködésével Mozartot, illetve Beethoven V. szimfóniáját, végül pedig felvételről Bartók Concertóját előadva szereztek elismerést. A német Tacet stúdióban rögzítette a koncertet, de a felvétel úgy sikerült, mintha élőben készült volna: döbbenetesen hátborzongató élmény volt. Az érdeklődők tájékozódhatnak a Concerto Budapest újjászületéséről díjnyertes koncertfilmjükből, a Kárpát rapszódiából is, melyet Szabó Stein Imre rendezett.

Nem véletlen, hogy a zenekar 2023-as turnéjának központi darabja az Eroica. A magyar színekkel játszó Beethoven különleges ereje és függetlensége frissen hatott a Deutsche Grammophon új szimfóniaciklusában, melyet Keller barátja, Takács-Nagy Gábor (a Takács Kvartett primáriusa) vezényelt.

Amikor Keller Beethoven szimfóniáinak vezénylésére készült, a tanulás során nagyon komolyan vette a zeneszerző metronómjelzéseit. Aztán eszébe jutott egy beszélgetése Ligetivel. „Megkérdeztem tőle: »Miért írt ilyen hihetetlenül eljátszhatatlan tempókat a kottába?« Azt válaszolta: »Mert azt akartam, hogy mindent feláldozzon a zenémért, amit csak tud. Ha ezt megteszi, képes lesz dönteni, hogy melyik tempóban hangzik a legjobban.« És ez csodálatos tanács. Képesnek kell lennünk bármely tempót eljátszani, de a metronómtempó embertelen. Én nagy metronómpárti vagyok, de csak addig, amíg segít kontrollálni, amit csinálunk.”

Keller bármelyikünknél jobban érti a magyar vonóshangzás gazdagságának különlegességét, amelyet a saját örökségének is tekint, és amely visszanyúlik Weiner Leó és Hubay Jenő iskolájához. Büszke, hogy ennek az örökségnek élő formáját tudja táplálni a Concerto Budapesttel, ugyanakkor megfigyelése szerint e hagyománynak vannak  korlátai. „Napi szintű küzdelmeim vannak. A magyarban a szó elején van a hangsúly, ahogy hallja is a beszédemen. A németben ez egyáltalán nem így van” – és eldúdolja Brahms I. szimfóniájának az elejét. „Tehát Beethovennél is azt kell megoldanunk, hogy ne magyarul játsszunk. Csodálatos egy kicsit megtartani a saját hangszínünket Beethovennél és Mozartnál, de fontos, hogy illeszkedjen a zenéhez.”

Beethoven Eroicáját rendkívül találóan Bartók III. zongoraversenye előzi meg Pierre-Laurent Aimard közreműködésével. Keller nagyon elégedett ezzel a párosítással: „Szerintem Bartók Beethoven unokája. Nem tudok még egy példát a zenetörténetből arra, hogy két, egymástól időben ilyen távoli zeneszerző ennyire közel álljon egymáshoz.” Felidézi a washingtoni Kongresszusi Könyvtár híres 1940-es hangversenyét, amelyen Bartók a Beethoven Kreutzer-szonátáját játszó Szigeti József hegedűművészt kíséri: ez az „újrateremtő hűség” örök példája, amelyre Keller újra meg újra felhívja tanítványai figyelmét, mint egy „zenei Bibliára, amely többet ad, mint bármely mesterkurzus”.

A hangverseny idejére Bartókot már elűzte hazájából a második világháború, és 1945-ben született III. zongoraversenye megfoghatatlan módon magán viseli a száműzetés sebeit, ami remekül példázza kései stílusának alapjait, és amivel a Concerto zenekarra és a VI. vonósnégyes mellé emeli a művet. Kellerrel folytatott beszélgetésem után Aimard Bartók és a művei közti kapcsolatról kezd beszélni: „Amikor az 1920-as évek közepén megírta I. zongoraversenyét, radikális akart lenni, a legszélsőségesebb végkifejletig akarta vinni az anyagot. Aztán II. zongoraversenyében a közönség felé kívánt fordulni. És mire elérkezett a III. zongoraversenyhez, egy ellenséges környezetben élő kivándorlót látunk. Mindez befolyásolta, hogy milyen zenét írt. Már nem fiatal ember. Sokkal felkészültebb, hogy a múltjára reflektálva komponáljon. Kevesebbet küzd.”

Aimard dolgozott már a Concerto Budapesttel: 2016-ban, a Kurtág György kilencvenedik születésnapjára adott koncerten. Vajon szerinte Bartók „magyarul” beszél a zenéjében, ahogy Keller szerint Beethoven németül? „Szerényen kell válaszolnom – mondja. – Elég komolyan tanultam magyarul harminc évvel ezelőtt. Sajnos sosem beszéltem igazán jól a nyelvet – de úgy gondolom, bár csak kicsit tudtam belőle elsajátítani, már az a tapasztalat is jó volt ahhoz, hogy megértsem a zene DNS-ét, a retorikai és ritmikai szerkezetét. Mindenesetre a III. zongoraverseny sokkal inkább a klasszikus formákhoz nyúl vissza.

2023-ban Ligeti György születésének századik évfordulóját ünneplik világszerte, míg Kurtág György még velünk van kilencvenhét évesen, és még mindig komponál. Aimard és Keller sokat tanult tőlük. Keller továbbviszi filozófiájukat „magyar hangsúlyos” gondolkodása és a Concerto Budapest vezénylése által. „Nagyon erős a zenekar identitása. Minden hangnak jelentést kell kifejeznie. Ezért küzdök mindennap, ezért normális, hogy hajtom a zenészeket, mert mindegyikük jobb akar lenni napról napra. A még több megkövetelésével keressük a saját hangunkat, a saját értelmezésünket. Fontos, hogy ne maradjunk a zene felszínén, mert ha az ember csak utánoz valamit, az még nem az övé.”

Peter Quantrill írása a bachtrack.com oldalán ITT olvasható.